1922. március 7-én született Hódmezővásárhelyen. A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1941-ben, majd a Testnevelési Főiskola hallgatója lett. Itt ismerkedett meg kedvenc sportágával, a kosárlabdával. A háború, majd a hadifogság után hazatérve 1946 júliusában szerzett diplomát. Ez év szeptemberétől 1981-ig, nyugállományba vonulásáig a Bethlen Gábor Gimnáziumban tanított. A sport iránti szenvedélyes szeretetét dinamikus, szuggesztív egyénisége révén plántálta át az egymást követő diáknemzedékekbe. 1946-ban Ő honosította meg városunkban a kosárlabda sportot. Edzősége alatt a férficsapat, melynek 1962-ig aktív játékosa is volt, évtizedekig szerepelt eredményesen az NB II-ben. A Gimnázium csapatai számos bajnokságot és kupát nyertek vezetésével, sőt a fiúk többször is az országos döntőbe jutottak. A férficsapat ötször végzett dobogón az NB II-ben, nemegyszer alig lemaradva a feljutástól. A nők is több éven át NB II-ben játszottak edzősége alatt. Eredményes testnevelő tanári munkáját fémjelzi, hogy nevelőedzője volt a sokszoros válogatott és olimpikon Bencze János és Gabányi László kosárlabdázóknak, valamint Juhász Katalin és Gyuricza József tőrvívó világbajnokoknak. A férfi kosárlabda csapatnak 1976 végéig, a nőinek 1979-ig volt trénere. Munkájáért számos helyi és országos elismerésben részesült. Hosszú, súlyos betegség után 1993. július 17-én hunyt el.

Emlékét a gimnázium első emeleti folyosóján dombormű őrzi, valamint a Balogh Imréről elnevezett díjat, minden tanév végén a gimnázium legjobb sportoló diákja kapja.