„Oh idő, óh örökké-valóság!
Ez idő tsak tündér mulandóság
Az örökké-valóság a’ való
Boldog az Urban élő s’ meghaló!…
Ez idő, rövid éltem mértéke,
Ennek az hol kezdete, ott vége,
Meg-halni születtem ez életre,
Tsak kis út ez a’ nagy ítéletre,
S árnyék, kit vét az örökké-valóság,
S attól el-nyeletendő halandóság…
Ez időt Istentől tsak költsön vettem,
A’ terminusra le kell ezt fizetnem.”
/Szőnyi Bejámin/
Dr. Imre Mihály (1946-2026)
A Debreceni Egyetem Professor Emeritusa, az MTA doktora életének 80. évében elhunyt. Imre Mihály Hódmezővásárhelyen született, majd Szegeden szerzett középiskolai tanári képesítést. 1970 és 1981 között volt a Bethlen Gábor Gimnázium nagy hatású magyar-történelem szakos tanára, több diákközösség osztályfőnöke. Tanítványai tisztelték és szerették szenvedélyes és szárnyaló magyarázataiért, együttérző személyiségéért. Pályakezdő tanárként itt, a muzeális könyvtárban érte a megrendítő, egész életét meghatározó élmény: a régi könyvek csodája és az ódon iskola ösztönző szellemi közege. Szorgalma, folyamatosan megújuló érdeklődése tette lehetővé, hogy egymás után szerezze meg tudományos fokozatait. Hét évig Szegeden a tanárképző főiskolán és az egyetemen, majd Debrecenben teljesedett ki kutatói és tanári pályája. Témája a reneszánsz és a reformáció retorikai műveltsége, Szenci Molnár Albert és Szőnyi Benjámin életműve volt. Ahogy egyik könyvének címe is mutatja: Az isteni és az emberi szó pábeszéde. Haláláig szerette és ápolta gimnáziumunk hagyományait, legutóbb ő szervezte a tricentenárium tiszteletére rendezett tudományos tanácskozást. Hálás szívvel búcsúznak tőle diákjai, főiskolai és egyetemi hallgatói, doktoranduszai, tanár- és tudóstársai. Könyveit, tanulmányait olvassuk és tanítjuk, emlékét megőrizzük.
