A világ másik felén

Bodzsár Minna, 12.A osztályos tanuló egy igazán izgalmas nemzetközi programban vehetett részt. A nyár folyamán volt lehetősége négy hetet Kínában tölteni, ahonnan rengeteg emlékkel tért haza. Az alábbi interjúban a programról és a kint szerzett élményeiről és tapasztalatairól kérdeztük.

Milyen program keretein belül jutottál el Kínába, és hogyan volt lehetőséged jelentkezni rá?
Az AFS nevű szervezet egy középiskolás diákoknak biztosít kiutazásokat külföldre. A legtöbb ilyen utazás fizetős, lehet egy-, hat- és tíz hónapos útra jelentkezni. Ezek kicsit másabbak, mint amilyenen én voltam, mert itt inkább a külföldi életbe való beilleszkedésen van a hangsúly. Lehet menni például több európai országba, de lehet Ázsiába is utazni. Ismerek valakit, aki Japánban volt, meg olyat is, aki Thaiföldre ment most nemrég, de Kínába is és Amerikába is el lehet jutni.
Én egy természettudományokhoz kapcsolódó programban vettem részt, Kínában például robotikával és mérnöki ismeretekkel foglalkoztunk. Tavaly novembertől januárig lehetett jelentkezni. Négy ország volt meghirdetve, ahová lehetett menni: Egyiptom, Brazília, India és Kína. Meg kellett adni egy sorrendet, az az ország állt első helyen, ahová leginkább menni akarunk, nekem ez Kína volt.
Többféle papírt kellett beadni a jelentkezéshez, például orvosi papírt, osztályfőnöki ajánlást. Ezután volt egy szóbeli interjú, itt főként a problémamegoldó készségünket vizsgálták. Ezt követően derült ki, hogy ki jutott be: tizennégy országból összesen 140-en, ebből tíz fő Magyarországból. (Én Kínába kerültem, aminek nagyon örültem, mivel ezt választottam első helyre.)

Milyen feladatokat kellett teljesítenetek a program során, hogyan zajlott a felkészülés az utazásra?
Az utazás előtt volt egy tizenkét hetes online kurzus. Minden héten februártól júniusig be kellett lépnem vasárnaponként egy online felületre, ezek az alkalmak másfél órásak voltak. Emellett volt egy online felületünk, ami olyan volt, ahol voltak tananyagok, amiket meg kellett csinálni. Volt szó a fenntarthatóságról, az elfogadásról, az egyenlőtlenségekről és az önismeretről. Az online rész végén következett a Capstone (zárókő) nevű projekt, melynek a fenntarthatóságról kellett szólnia. Én például egy olyan alkalmazásnak a prototípusát készítettem el, amely a matekkal küszködő diákoknak segíti az életét, de hallottam olyat is, hogy valaki gyűjtést szervezett, vagy volt, aki hajléktalanoknak segített. Az utazásra pedig úgy készültem fel, hogy volt egy utazás előtti orientáció nevű alkalom.

Mennyi időt töltöttél Kínában, és pontosan mely területekre, városokba jutottál el?
Huszonnyolc napig voltam Kínában július 7-től augusztus 4-ig. Shanghaiban voltam egy hétig, Ningbóban kettőig, és még egy hetet töltöttem Pekingben.

Mivel telt a kint töltött idő, milyen programokon, kirándulásokon vagy egyéb tevékenységeken vettetek részt?
Nagyon sok program volt. Hétvégénként háromszor családoknál voltam. Shanghaiban megnéztük a belvárost, a Bund-ot, ez a leghíresebb része. Utána voltunk egy bevásárló utcán és egy videójáték-gyártó cégnél. Többféle workshopon vettünk részt, például robotot kellett építeni, építészettel kapcsolatos projektet kellett csinálni. Ningboban szinte minden nap egyetemekre jártunk. Az egyik egyetemen volt repülőkészítős feladat. Ezen kívül rengeteg boltban voltunk, jártunk bevásárló központokban is. Nagyon sok történelmi helyen is jártunk, főleg Pekingben. Elmentünk a Mennyek templomába, voltunk a Jingshan parkban, ahonnan rá lehetett látni a Mennyek templomára, és itt is nagyon sok hagyományos kínai ház volt. Megnéztük a Kínai Nagy Falat. Ezen kívül elmentünk a Tiltott Városba. Shanghaiban meglátogattuk a Shanghai Múzeumot ez a városban a leghíresebb múzeum. Tényleg rengeteg programon vettünk részt, volt nap, amikor 17 km-t sétáltunk.

Milyen volt a szállás és az étkezés? Volt valami, ami különösen meglepett, vagy eltért az itthon megszokottól?
A szállások főképp hotelekben voltak. Három hétvégén azonban fogadócsaládoknál voltunk elszállásolva. A kínaiak nagyon sok rizst esznek, ez náluk tulajdonképpen egy fő köret. Étkezéskor mindenkinek van egy rizses tálja, amire különböző húsokat és zöldségeket szed. Kínában az emberek a rizs mellett sok tésztát is esznek. Az én kedvenc ételeim a pirított rizs és a pekingi kacsa volt. De ha valaki Kínában jár, ne hagyja ki a Hot Pot-ot se. A szupermarketekben rengeteg teát árulnak. Ami nagyon különbözik az itthonii szokásoktól, az az volt, hogy Kínában nem isznak hideg vizet, legfeljebb langyosat. A hideg víz a rossz egészség jele.

Mi volt a legérdekesebb vagy legemlékezetesebb élményed az utazás során?
A legemlékezetesebb élményeim a shanghaii és ningbói fogadócsaládnál töltött időszakok voltak. A ningbói fogadócsaládommal ellátogattunk a Kínai Operába, ami hatalmas élmény volt. Az ottani opera nagyon különbözik az eorópai operától. Az előadás alatt volt angol felírat, így a megértéssel sem volt gond. Voltunk az óceánnál is ami szintén gyönyörű volt. Shanghaiban pedig a belváros volt nagyon különleges.

Volt olyan dolog, ami teljesen más volt Kínában, mint amire előzetesen számítottál?
Tulajdonképpen azt hittem, hogy sokkal több ember lesz majd a városokban az utcákon, mivel egy hatalmas országról beszélünk. Természetesen így is rengeteg ember volt, de én azért többre számítottam. Nagyon meglepő dolog volt Kína hihetetlen fejlettsége. A legtöbb autó elektromos, valamint önvezető. Nagyon meleg volt az utazásunk során, amire szintén nem számítottam, de mindenhol volt légkondi. Kínában a vonatok nagyon gyorsak és hihetetlenül kényelmesek voltak. Elterjedt sztereotípia, hogy a kínaiak esznek kutyát, ami nem igaz, azonban békát, különböző rovarokat és teknőst valóban fogyasztanak.

Mit adott neked ez az utazás vagy program személyesen?
Ajánlanád ezt a programot más diákoknak is? Miért?
Az utazásnak köszönhetően sokkal magabiztosabb lettem. Az angoltudásom is rengeteget fejlődött, hiszen a programban résztvevő diákokkal, valamint Kínában is ezen a nyelven kommunikáltunk. A programnak köszönhetően rengeteg embert lehet megismerni és kapcsolatokat kiépíteni. Én nagyon ajánlom mindenki számára, hogy ha van lehetősége részt venni ilyen programon, éljen vele.

Bodzsár Minna fotói: Kínai Nagy Fal, szentély Pekingben, Sanghai,

Bethlenes Úszó a világbajnoki dobogón

Interjú Mérai Jankával

Iskolánk 10.A osztályos tanulója, Mérai Janka a szeptember 3-6-ig Argentínában megrendezett Junior Nyíltvízi Úszó-világbajnokságon egyéni 9. és csapat 3. helyet ért el. Eredetileg nem úszott volna a váltóban, de egy szerencsétlenül jött betegség (illetve kettő) miatt végül ő is a Magyarországot képviselő négy fő egyike lehetett. Ezekkel az eredményeivel, céljaival és az úszással töltött mindennapokkal kapcsolatban kérdeztem.

készítette: Kohán Leonárd

A legtöbben szerintem inkább a medencés úszást ismerhetik jobban. A nyilvánvaló medence-nyíltvíz különbségen kívül miben más még a nyíltvízi úszás?

Különbségnek azt mondanám, hogy itt az összes versenyző, aki az adott kategóriában indul, egyszerre ugrik be a vízbe, és semmilyen kötél vagy elválasztás nincsen, hanem teljes kontaktusban van mindenki. Így verekedések is elő szoktak fordulni, illetve a természeti viszonyok, például a hullámok vagy a víz hőmérséklete is nagyon más, mint a medencében, ami körülbelül 26 fok.

Hogyan és mióta készültetek konkrétan erre a versenyre?

Június elején volt a nyíltvízi országos bajnokság. Arra kezdtünk el előtte készülődni, viszont ott még csak az Európa-bajnokságra való kijutásért ment a harc, szóval ott inkább csak az addig megszokott edzéseket úsztuk. Viszont amikor az Európa-bajnokságra kijutottam, akkor kezdtük úgy tényleg komolyan belevetni magunkat ebbe a munkába. A Velencei-tónál található Sukorón volt egy edzőtáborunk, ami nagyon jól sikerült. Utána jött az Európa- bajnokság, és onnan sikerült kijutnom a világbajnokságra. Arra a Balatonon tudtunk készülni 2 hetet, majd az Argentínába kiutazásunk után is edzőtáboroztunk ott egy hetet.

Több helyen is ki volt hangsúlyozva a 16.5 fokos víz. Ez mennyire szokatlan szám a nyíltvízi úszásban?

Hát egyáltalán nem megszokott, mivel a szabályok szerint 16 fok alatt nem rendezhetnek versenyt, így ez a leghidegebb hőmérséklet volt, amin meg lehet rendezni. Ilyenkor speciális neoprén ruhákat viselünk a vízben, hogy ne fagyjunk át, viszont ebből az arcunk, kezeink és lábaink kilógnak, ami miatt azért lehet érezni a víz hőfokát, viszont engem szerencsére nem zavart.

Hogyan fogadtad, hogy végül nemcsak egyéniben, hanem a váltó tagjaként is indulni fogsz?

Két betegünk is volt a váltóban, amit nagyon sajnálok, és nagyon jó váltó lett volna velük is. Viszont nagyon nagy élménynek fogtam fel, hogy én is bekerülhettem a váltóba, és én is úszhattam Magyarországért. Óriási nagy löketet adott az, hogy én ebbe a csapatba be tudtam kerülni, és tudtunk hozni egy bronzérmet a csapattal is.

Az elején már sok helyen említetted a „verekedést”?

Nem vagyok túl magas, ezért ezekben a helyzetekben hátrányban vagyok, mivel vannak ott nálam 2 fejjel nagyobb úszók is. Viszont azért erő van bennem. Szóval úgy gondolom, hogy úgy átlagban jól ki tudtam védeni ezeket a verekedéseket.

Összességében hogyan értékeled az elért eredményeket?

Én úgy gondolom, hogy voltak nehézségek a felkészülésben, mint például a vállfájdalom, de szerintem a maximumot hoztam ki magamból. Minden taktikai elemet be tudtam tartani, amit az edzőm kért, és magával a sebességgel és az állóképességemmel sem volt baj, sőt kifejezetten jó volt. Szóval úgy értékelem, hogy ezek nagyon jó úszások voltak tőlem, és hogy hasonlóan kell majd a következő versenyeimre is készülni.

Melyik eddig eredményedre vagy a legbüszkébb?

Biztos vagyok benne, hogy ez a most Argentínában csapatban elért 3. helyem. De egyéniben 9. lettem, arra is nagyon büszke vagyok, és az Európa-bajnokságon pedig 5. lettem. Ezek a legnagyobb eredményeim eddig.

Mit tartogat még ez az év számodra?

Úgy tudom, hogy most már medencés versenyre fogunk készülni, ráadásul 25 méteres medencés versenyekre, ami nekem nem az erősségem, viszont attól ugyanúgy megpróbálok rá felkészülni, koncentrálni és komolyan venni. Nyilván ez nem az én szakágam, de ott is a maximumot igyekszem nyújtani.

Mennyire nehéz a medencés úszásra való átállás?

Ezekre a versenyekre, akkor is ha nyílt vízen vannak, általában medencében szoktunk készülni. Nyilván van, hogy heti egyszer-kétszer kimegyünk nyílt vízen is gyakorolni a technikai elemeket, viszont a felkészülés nagy része medencében zajlik, szóval a visszaállást nem hinném, hogy nehéz lesz, sőt szerintem egy kicsit változatosabb lesz, hogy nem állandóan ezt a hosszú gyorsúszást fogjuk úszni, hanem mondjuk egy kis pillét is.

Mi a következő nagy, akár nemzetközi cél?

Még elég messze lesz a jövő évi nyíltvízi Európa-bajnokság, de az tényleg nagyszerű lenne, hogy oda is kijutnék. Most az idősebb korosztállyal együtt versenyzek, szóval most nehezebb feladatom lesz, mint idén volt. Viszont úgy gondolom, hogy ha hasonlóan felkészülök, mint idén, akkor arra ott is lesz esélyem jó eredményt elérni.

Köszönjük szépen, hogy időt szántál ránk, és további sok sikert kívánunk!