Power Woman lett a volt bethlenes diák

Írta: Láda Kincső és Medve Réka Csenge

 

Mucsi Emese, iskolánk volt diákja felkerült a Forbes magazin Power Women Hungary listájára. Interjúnkban erről az elismerésről, a bethlenes éveiről, pályaválasztásáról, munkájáról is beszámol.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A „Forbes” a világ egyik vezető üzleti és gazdasági médiavállalata, amely Magyarországon is jelen van. Az amerikai alapítású magazin (és weboldal) elsősorban sikertörténetekre, üzleti hírekre, technológiára, életmódra, valamint a gazdasági élet szereplőire fókuszál, ezen kívül híres rangsorairól és listáiról. A Power Women lista azokat a nőket állítja reflektorfénybe, akikre úgy tekint, hogy a következő években érdemes figyelni a tevékenységükre, mivel kiemelkedő értékeket teremtettek már a szakterületükön.

Milyen volt a Bethlenbe járni, milyen emlékeid vannak, mit tanultál itt és ezek hogyan adtak utat a pályaválasztásodhoz?

Nyolcévfolyamos osztályba gimnáziumba jártam a Bethlenbe, a családom nagy része is oda járt, emiatt is jelentkeztem oda. Humán specializáción tanultam. Juhász-Szabó Katalin tanárnő volt az osztályfőnök, egyben magyartanárom. A történelem is érdekelt valamennyire, de a magyar már akkor is nagyon közel állt hozzám. Kati néni óráin mindig voltak kultúrtörténeti kitekintések, ebbe a képzőművészeti alkotások is beletartoztak. Szociológiai hátteret is kaptunk ezek mellett. A képek ismerete az adott időszakból szövegekkel összefüggésben számomra egy erős alapélmény. Juhász-Szabó Katalin tanárnőnek Cserjés Katalin tanárnőtől jött ez a módszere.

Nagyon fontos volt nekem a gimiben a testnevelés óra is. Polányi Géza tanár úr volt a testnevelő tanárom, a kezdetektől kosaraztam. A Hódmezővásárhelyi Leány Kosárlabda Klubban irányító voltam a korosztályomban, a csapat irányítása és csapatmunkára való ráhangolódás sok olyan tudást és készséget adott nekem, amit a mai napig használok, főleg a kurátori munkámban. Aztán az SZTE-re mentem magyar nyelv és irodalom szakra, irodalomelmélet és színház és drámaelmélet specializációra. Még akkor sem tudtam mit akarok. De a magyar szak akkor is nagyon jó választás, ha valaki nem tudja még, mit akar, mert ha ki tudjuk magunkat fejezni a lehető legpontosabban a saját nyelvünkön, akkor bármelyik szakmában jók lehetünk, hiszen a kommunikáció mindenhol nagyon fontos.

Végül miért ezt az irányt választottad, és miből áll ez a terület, a kurátori munka, amivel foglalkozol?

Voltak véletlenek, amik közbejátszottak, de Juhász-Szabó Katalin és Cserjés Katalin tanárnő órái, aki egyetemen végül tanított engem, nagyon fontosak voltak számomra. Mikor én gimis voltam, akkor még nem volt a kurátori pálya ismert. Ez a szakma azzal egyidőben lett népszerű, hogy rátaláltam. Szegedi egyetemi éveim alatt egyik barátnőmmel, Bajnóczi Eszterrel megkaptunk egy Erasmus-ösztöndíjat, így 8 hónapot Párizsban tanulhattunk. Ott összehasonlító irodalomtudomány szakra jártunk.

Párizsban az utcán a posztmodern és középkori építészet egyszerre jelenik meg egymás mellett. Ráadásul a 26 év alattiaknak különböző napokon egyes múzeumok ingyenesen látogathatók.  Péntekenként a Louvre volt ingyenes esténként, én minden héten ott voltam. Itt beleszerelmesedtem a képzőművészetbe.

Amikor hazajöttem, véletlenül hallottam arról, hogy létezik Magyarországon kurátori képzés. Rögtön felvételiztem oda. Családi tapasztalatom ezzel kapcsolatban az volt, hogy amikor kiállítást rakunk össze, az nagyon hasonlít ahhoz, mint amikor valaki DJ, és meglévő számokat rak össze, „remixel”. Nekem az édesapám Mucsi József, „Putyi”, DJ volt, és azt gondolom, rengeteget inspirálódtam tudat alatt is a munkáiból. Mikor kiállítást rakunk össze, magas művészeti értékeket képviselünk, de a nagyobb közönség megfogásához a populáris regiszterben is otthon kell lennünk.

Az írás milyen szerepet tölt be az életedben?

A magyar szakon nagyon jól megtanultam írni, rengeteget olvastam is. Egyetemistaként Mély József tanárom (aki jelenleg a kurátori szak vezetője, a szakszövegek írásának oktatója) javaslatára elkezdtem írni az Art magazinba, ami vezető művészeti magazin Magyarországon. Az Art magazinban Topor Tündétől, a magazin vezetőjétől, rengeteget tanultam.

4 évig voltam az Art magazin online részének főszerkesztője. Rengeteg művészt megismertem, interjúkat készítettem, illetve elkezdtem egy videórovatot Esterházy Marcellel, aki képzőművész, az író Esterházy Péter fia. 2015-ben volt az első nagy kiállításom a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, ahol Esterházy Marcell volt az egyik kiállító, illetve Gerhes Gábor és Forgács Péter a másik kettő. A kiállítás nagyon sikeres volt, rengetegen eljöttek megnézni.

Kurátorként milyen feladataid vannak? Miről szól ez a munka?

Ez egy nagyon összetett munka, csapatmunka. Abból áll, hogy eldöntöm, mi legyen a témája, címe egy kiállításnak, kiket állítsunk ki, miről szóljon a kiállítás. A szellemi munka legnagyobb része a koncepció kitalálása. Ilyenkor figyelembe veszem, hogy mi az, ami érdekes lehet az adott évben, minek van évfordulója. Az 1989-es rendszerváltás évfordulójáról 2019-ben csináltam egy nagy csoportos kiállítást a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban, ami később állandó munkahelyemmé vált, jelenleg is ott dolgozom.

Emellett ki kell találni, hogy ez hogy nézzen ki a térben. Próbálok mindig valami más belsőépítészeti vagy nyomdai megoldást kitalálni, amikor a képek kihelyezéséről, installációjáról van szó. Aztán az egészet be kell áraznom, egy árbecslést csinálok arról, hogy mi mennyibe kerül. (Például hogy egy külföldi mű Magyarországra kerüljön.). Biztosítani is kell a művet. Ha mi nyomtatjuk, akkor kalkulálni kell a nyomdai árát. El kell dönteni, hogy be legyen-e keretezve. Amikor minden zöld utat kap, elkezdődik a produkciós időszak. Az intézményen belül vannak munkatársak, akik segítenek megvalósítani a kiállítást, felrakják a falakra a képeket. Én tervezem, vezetem ezt a folyamatot. Vannak olyan munkatársak, akik a kommunikációban segítenek, kezelik a közösségi oldalakat. Van egy sajtómunkatársunk, aki az újságírókat hívja meg a kiállításra. Aztán megnyílik a kiállítás, ez egy nagy ceremónia, hívunk egy szakértőt, aki beszédet mond. Utána van egy buliszerű pár óra a megnyitó napján. Onnantól kezdve nyitva van a kiállítás. A teremőrök, pénztárban dolgozó munkatársaim segítik a kiállítás nyitva tartását. Emellett folyamatosan szervezünk hozzá kapcsolódó programokat, közéleti személyeket hívunk meg.

Hogyan foglalkozol a fotográfiával munkád során?

Most az SZTE-n tanítok, a Bevezetés a fotóelméletbe és fotótörténetbe című kurzust. Emellett kortárs művészekkel dolgozom, akik a minket körülvevő világot értelmezik, akár a saját életútjukból táplálkoznak, akár nagyobb összefüggést tesznek témájukká. Emellett fotóriporteri anyagokkal is foglalkozom, amik dokumentarista anyagok, az újságban is megjelennek.

Ez azért fontos nekünk, mert Robert Capa világhírű magyar fotográfus, fotóriporter, korának ismert alakja volt. Az tette legendássá, hogy a csatamezőn halt meg, ahol egy fotózás közben aknára lépett. Amellett, hogy fotóművészeti alkotásokat is bemutatunk, fotóriporteri dokumentarista anyagokkal is foglalkozunk.

Nagyon szeretem, amikor visszatérünk az irodalom és a fotó kapcsolatához. Van egy workshop, amit 2018 óta vezetek a Robert Capa Központban, korosztálytól és képzéstől függetlenül lehet rá jelentkezni, az a neve, hogy Kapazin. Ott mindig a fotográfia és valami másnak a keresztmetszete a téma, amit egy egyéves workshopon körbejárunk. Nem technikailag, hanem kultúrtörténetileg, művészettörténetileg, tartalmilag járjuk körbe.

Úgy tudjuk, egy galériát is vezetsz. Mesélnél erről?

Az a neve, hogy Doxa Budapest. Azért kapta ezt a nevet, mert a családi vállalkozásunk órás volt, apai ágon több generáció óta órás család vagyunk. A mai napig megvan, bátyám, ifjabb Mucsi József vezeti. A Doxa svájci óramárka. Ez a szó ugyanakkor azt is jelenti, hogy dogma, tanítás. A Doxa Budapest egy olyan kiállítóterem, ahol nem fotográfiával, hanem festészettel, installációkkal, szobrászattal foglalkozunk. Márciustól Major Alexa kolléganőm vezeti, előtte 3 év fél évig az én projektem volt, én is hoztam létre. Ez egy pici kiállítóterem, jó közösség alakult ki körülötte. Az ELTE esztétika szakos hallgatói is csinálnak ott egyestés kiállításokat.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Elkezdtem egy új online képzést New Yorkban, majd lesz jelenléti része is az International Center of Photography kurátor szakán. Szeretnék minél több nemzetközi kiállítást csinálni. Volt több külföldi kiállításom, ez a képzés afelé irányul, hogy még többet tudjak csinálni, remélhetőleg New Yorkban. A képzést igazgatói ösztöndíjjal végzem, ami elismerés is, és anyagi kedvezménnyel is jár.

Milyen érzések vannak benned a Forbes-listával kapcsolatban?

Szeretnék megfelelni annak, amit ott kiemeltek, hogy még 10 éven belül is figyelni lehet a munkásságomat. Arra törekszem, hogy olyan dolgokat valósítsak meg, ami a magyar kultúrában minél több embert elérhet és érdekelhet. Fő bázisaim a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ, és az Art Magazin. A Glamour Hungary-ben is írok, és a Glossy magazinban van egy külön rovatom, ahol fotográfiáról írok.

Gratulálunk a sikeredhez, és köszönjük az interjút!

 

 

Iskolatörténetet írtunk: először járt görög diákcsoport a Bethlenben

Írta: Takács Anna és Lázár Borbála Viola

 

Az iskolánk által elnyert Erasmus+ program keretein belül márciusban 12 diáknak volt lehetősége egy hetet Görögországban tölteni Chalastrában,  egy Thessaloniki közelében található kisvárosban. A kint töltött idő alatt számos nevezetes helyet látogathattak meg és remek közösségi programokon vehettek részt. Ezt a hetet követően a görög diákok is Magyarországra látogattak, és rajtunk volt a sor, hogy betekintést adhassunk a magyar kultúrába és a mindennapjainkba.

Az alábbi interjúban két görög cserediák tapasztalata olvasható különböző témákban – először angolul, majd magyarul.

 What is the difference between Greek and Hungarian schools?

Katerina: In Greece, students have more freedom at school, while in Hungary they are often required to attend church. However, I believe the Hungarian education system is better in terms of teaching, as it focuses more on practical learning rather than theory like in Greece.

 What is the teacher–student relationship like in the two countries?

Konstantina: In Greece, the teacher–student relationship is generally respectful but can be quite friendly and open. Students often feel comfortable asking questions and interacting informally during lessons. In Hungary, the relationship tends to be more formal, with a stronger emphasis on discipline and structure. However, Hungarian teachers are still supportive and committed to student success.

 What is the difference between Hungarian and Greek students?

Katerina: Greek students also want to study and pursue their education, but they do not put it above having fun and enjoying their youth. On the other hand, Hungarian students tend to be more conservative and focus more on studying and their academic responsibilities.

 How do Greek young people spend their free time? (What did you notice — how do Hungarian young people spend their free time?)

Konstantina: Greek young people often spend their free time socializing outdoors, going to cafés, or engaging in sports, especially due to the warm climate. They place a strong emphasis on meeting friends and community life. Hungarian young people also enjoy socializing, but more often in indoor settings such as malls, cinemas, or at home. Additionally, they may participate in organized cultural or school-related activities.

 What kind of cultural differences have you discoverd between the two countries?

Katerina: One major difference is in religion, as Hungarians often connect religion closely with their national identity. Additionally, Greeks are generally more outgoing and expressive, while Hungarians can be more reserved and formal, especially in social situations.

 What was the most surprising thing about Hungarian culture?

Konstantina: One surprising aspect of Hungarian culture is the strong sense of tradition and national identity. Customs, language, and historical awareness are highly valued and preserved. The cuisine is also distinctive, with rich flavors and frequent use of paprika. Furthermore, the level of formality in daily interactions can be unexpected for visitors.

 How did you like Hungarian food and cuisine? How is it different from Greek cuisine?

Katerina: Hungarian food is good, but nothing very special for me; it is often quite spicy and heavy. Greek cuisine offers a wider variety of dishes, including both lighter summer meals and heavier winter ones, and overall I prefer it more.

 What was your favorite activity/program in Hungary?

Konstantina: My favorite activity in Hungary was participating in cultural  programs with local students. These activities allowed for meaningful interaction and a deeper understanding of Hungarian traditions. Visiting historical sites and experiencing local cuisine were also particularly enjoyable. Overall, the combination of education and cultural immersion made the experience memorable.

 

Mi a különbség a magyar és a görög iskolák között?

Katerina: Görögországban a diákoknak nagyobb szabadsága van, míg a magyar diákoknak gyakran kötelező templomba menniük. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a magyar oktatási rendszer jobb a tanítás szempontjából, mert a gyakorlati tudásra nagyobb hangsúlyt fektet, nem úgy, mint Görögországban, ahol az elméleti tudást helyezik előtérbe.

 

Milyen a tanár-diák viszony a két országban?

Konstantina: Görögországban a tanár-diák viszony általában tiszteletteljes, ugyanakkor meglehetősen barátságos és nyitott. A diákok gyakran tesznek fel

kérdéseket, és kommunikálnak kötetlenül az órák alatt. Magyarországon inkább formálisabb ez a kapcsolat, nagyobb hangsúly van a fegyelmen és a renden. Ennek ellenére a magyar tanárok is segítőkészek, és fontos számukra, hogy a diákok sikeresek legyenek.

 

Miben másabbak a görög diákok a magyaroknál?

Katerina: A görög diákok is szeretnének tanulni, és továbbtanulni, de nem helyezik ezt a szórakozás és a fiatalságuk élvezete elé. Ezzel szemben a magyar diákok általában konzervatívabbak, és nagyobb hangsúlyt fektetnek a tanulásra és a tanulmányi kötelezettségeikre.

 

Mivel töltik a görög fiatalok a szabadidejüket? ( – Mit figyeltetek meg, a magyar fiatalok hogy töltik a szabadidejüket?)

Konstantina: A görög fiatalok gyakran töltik a szabadidejüket a szabadban, kávézókba járnak, vagy sportolnak, amit a meleg éghajlat is elősegít. Nagyon fontos nekik  a barátokkal való találkozás és a közösségi élet. A magyar fiatalok is szeretnek együtt lenni, de gyakrabban választanak beltéri programokat, például bevásárlóközpontot, mozit, vagy otthoni kikapcsolódást. Emellett sokan részt vesznek szervezett kulturális vagy iskolai programokon is.

 

Milyen kulturális különbségeket találtatok a két ország között?

Katerina: Az egyik jelentős különbség a vallás terén van, mivel a magyarok gyakran szorosan összekapcsolják a vallást a nemzeti identitásukkal. Emellett a görögök általában nyitottabbak és kifejezőbbek, míg a magyarok visszafogottabbak és formálisabbak lehetnek, különösen társas helyzetekben.

 

Mi volt a legmeglepőbb dolog a magyar kultúrában?

Konstantina: A magyar kultúra egyik meglepő vonása az erős hagyománytisztelet és nemzeti identitás. A szokásokat, a nyelvet és a történelmi múltat nagyra értékelik, és igyekeznek megőrizni. A konyha is jellegzetes, gazdag ízesítéssel és a paprika gyakori használatával. Emellett a mindennapi kommunikációban tapasztalható nagyobb formalitás is meglepő lehet a látogatók számára.

 

Hogy tetszettek a magyar ételek? Görögország konyhája miben más?

Katerina: A magyar ételek finomak, de számomra nem különösebben kiemelkedőek, gyakran elég fűszeresek és nehezek. A görög konyha szélesebb választékot kínál, beleértve a könnyebb nyári fogásokat és a tartalmasabb téli ételeket is, és összességében jobban kedvelem.

 

 Mi volt a kedvenc programotok Magyarországon?

Konstantina: A kedvenc tevékenységem Magyarországon a helyi diákokkal való kulturális programokban való részvétel volt. Ezek a programok lehetőséget adtak arra, hogy jobban megismerjem a magyar hagyományokat, és személyesebb kapcsolatokat alakítsak ki. A történelmi helyszínek meglátogatása és a helyi ételek kipróbálása szintén nagyon élvezetes volt. Összességében az oktatás és a kulturális élmények együtt igazán emlékezetessé tették ezt az időszakot.