Az első napon kora reggel elindultunk. Első megállónak Temesvár volt, ahol egy helyi idegenvezető mesélte el nekünk a város történetét. Szó esett a város falairól, melyből ma már csak egy kis rész maradt meg, amit utunk során megtekintettünk, hallhattunk még érdekességeket a Szabadság-, avagy Parádé térről és a Dóm térről, mely a történelem során sok nevet viselt már. Ezután elindultunk Déva várára, ahova sajnos végleg nem jutottunk el az útviszonyok miatt, így tovább indultunk Vajdahunyadra, ahol megtekintettük a várat. A vár történelméről sokat megtudhattunk a tárlatvezetőtől. Érdekes, hogy ennyiszer építették át, építettek hozzá. A nagyenyedi szállás jó volt és a vacsora és reggeli is.
A második napon először a Bethlen kollégiumot néztük meg Nagyenyeden, ahol felidéztük Jókai Mór művét. Toroczkón láthattuk a Székelykövet és a hagyományos fehér zöld ablakos zöld ajtós házakat. Tordán lementünk a helyenként több mint száz méter mélységű sóbányába, a sóbánya történelméről is sok mindent tudtunk meg, például, hogy egyes tárnákban miért feketés és koszos a barlang falán és tetején található só, ami egyébként azért van, mert amikor régen fáklyákkal világítottak, akkor a korom lerakódott rá. A Tordai-hasadékot senkinek nem ajánlanám, akinek tériszonya van, viszont a látvány csodás a Hesdát-patakra. Mezőmadarason nagyon kedvesek voltak a vendéglátóink.
A harmadik napon Marosvásárhelyre utaztunk, hogy megtekinthessük a Vártemplomot, a Városházát és a Kultúrpalotát, ahol megtekinthettük a Tükör termet is, melynek gyönyörűek a színes ólomüveg ablakai. Bementünk az ortodox templomba, melynek falfestményei gyönyörűek. Aztán a Bolyai Líceumban emlékeztünk meg koszorúval. A Teleki Tékában, amely Magyarország első nyilvános könyvtára volt egykoron, megtudhattuk, hogy a ma ott található könyvek száma meghaladja a kétszázezret. Mivel a látványműhelybe nem jutottunk el, így kimentünk a marosvásárhelyi állatkertbe, majd a napot a szálláson egy finom vacsorával zártuk.
A negyedik napon a Kőrispatakon bepillantást nyertünk a szalmakalap készítésébe a Szalmakalap Múzeumban. Szovátán körbejártuk a Medve-tavat, melyről érdekességképpen megtudtuk, hogy a víz felső 20 cm-re édesvíz, a tó iszapja pedig 21 betegség kezelésére, gyógyítására alkalmas. Korondon végig mentünk a bazársoron, ahol sok kézműves terméket is árultak. Farkaslakán Tamási Áron sírhelyénél koszorúztunk és énekeltük el közösen a Szózatot., Fehéregyházán pedig Petőfi emlékhelyén szavaltuk a Nemzeti dalt. Segesváron megmásztuk a diák lépcsőt és körbejártuk a várat. Az ötödik napon Kolozsváron megnéztük a Mátyás templomot, Mátyás király szobrát, valamint szülőházát, és a Bánffy templomot. Ezután hazaindultunk.
Nekem minden nagyon tetszett, de személy szerint a legjobban a Szalmakalap Múzeum volt a kedvencem. A szállásadóink mindenhol nagyon kedvesek voltak és finomakat ettünk.
Hódmezővásárhely, 2026.06.10 Behán Emma
