Sítábori élménybeszámoló
Írta: Pál Katalin Panka
2026. február 4. és 9. között sítáborban vettünk részt. Idén is a már általunk jól ismert Gerlitzen Alpen síterepet látogattuk meg.
Bár már sokan gyakorlott sízők vagyunk, volt hét teljesen kezdő a mi kis csapatunkban, akik meg akarták tanulni e sportot, és élvezni a téli hegyek lejtőin való lecsúszást. Csodálatos volt látni, hogy a rutinos diákok is milyen lelkesen és készségesen segítették a kisebb és gyakorlatlan tanulókat.
A hat napból öt sínapunk volt, ami mindig feledhetetlen élményt ad. A szállásról általában bőséges reggeli után indultunk útnak. Egész nap, azaz délelőtt 9 órától délután 4-ig a sípályán voltunk, és nem csináltunk mást, csak felvonóztunk, és kanyarogtunk lefelé. Persze ebédidőben muszáj volt pihenni. Este jóleső fáradtsággal mentünk vissza a szállásra. Jó volt az otthonos melegben elnyúlni, és a finomabbnál finomabb vacsorákat elfogyasztani. (A fiúk még repetát is kaptak).
Az első napi időjárást épp kibírhatónak minősítem, mert esett a hó, és áztunk. De ez persze azzal járt, hogy a következő napokra tökéletesen eldolgozott hóval beterített pályákat élvezhettük. Ezután a felhők leereszkedtek, és puha habként a völgyet terítették be. Ezt mi felülről láttuk, és álomszép látvány volt.
Heni néni és Peti bácsi gondos szervezésének köszönhetjük ezt a csodás élményt. Kísérőnknek vállalkozott mégTóthné Molnár Ági néni, aki szintén nagyon vigyázott ránk, és élvezte a sport szépségeit. Az utolsó nap mindig fájdalmas otthagyni a sípályát, de délig még síeltünk, majd fájó szívvel elbúcsúztunk a lejtőktől. Szerencsére lesz még lehetőségünk ilyen fantasztikus élményeket szerezni, lesz jövőre is sítábor!
Rómában a Bethlenből – Jutalomutazáson a Gloria Victis verseny győztesei
A beszámolót készítette: Nagy Nimród Szabolcs 11.A
A Gloria Victis országos történelmi versenyen az első helyezéssel olaszországi utat nyertünk Rómába csapattársaimmal. Hárman versenyeztünk: Dombóvári Nándor a 10.A-ból, Rácz Miklós a 10.Bből és én, Nagy Nimród a 11.A-ból. A dobogós 3 csapat ugyanezt a nyereményt kapta, így együtt utaztunk a szarvasiakkal és a szegediekkel.
Február 5-én korán indultunk Ferihegyre, ahol hajnali 4 után gyülekeztünk. Az idegenvezetőnk Hudson Szandra volt, aki mindig mindenben segített. 6:15-kor indultunk, frankfurti átszállással jutottunk késő délelőttre Rómába. Átrepültünk az osztrák Alpok felett. A reptérről való eljutásról egy olasz transzfer, Roberto és társa gondoskodott, akik elvittek bennünket a szállásra, a Villa Mater Redemptoris zarándokházba, ami egy dombon található, és magyar szerzetesnők tartják fenn. Ez egy többemeletes „panzió”, melynek mi az első emeletén laktunk.
Kipakoltunk a szálláson, és elindultunk a római utunkra. A metróállomáson – ami közel volt a szálláshoz – kiosztotta Szandra a városbérleteket, majd megtapasztaltuk az igazi olasz tömegközlekedést. Ezek után jutottunk el a Vatikáni Múzeumokba. Ott három órát töltöttünk, de ez sem volt elég a körbejáráshoz. Láthattunk rengeteg emléktárgyat, szobrot, festményt, freskót, faliszőnyeget, földgömböt, térképet és még lehetne sorolni, mi minden van ott kiállítva. Körülbelül ötvenezer dolog található a múzeumban, többek között a Laokoón szoborcsoport, Augustus eredeti szobra, a Pieta másolata, rengeteg vallási témájú barokk és reneszánsz festmény nagy szerzőktől – például Caravaggio, Raffaello, Michelangelo, Bosch. Volt tematikus kiállítás az asszírokról, Egyiptomról, állatszobrokról, földgömbökről, térképekről, faliszőnyegekről, de láttunk még hajókiállítást is. Volt pár hosszú folyosó, az egyikben csak szobrok, a másikban csak freskók; itt ténylegesen érezni lehetett a Stendhal-szindrómát, ami azt jelenti, hogy annyi dolog van, amit nem lehet érzékelni, és már szédül az ember a sok tárgy miatt. Több, mint 8 kilométert gyalogoltunk csak a múzeumban.
A második napon, 6-án a Haza oltárát néztük meg, ahol éppen őrségváltás volt. A Haza oltárát II. Viktor Emánuel olasz király építtette. Utána a Capitolium dombjára mentünk fel, onnan a Forum Romanumhoz vettük az irányt. Láthattuk azt a helyet, ahol Julius Caesar holtesttét elégették, valamint rengeteg templomromot. Titus császár diadalívét is megtekintettük. Elmentünk a római Szent Péter-bazilikába, ahol Péter apostol láncai találhatóak és a híres Mózes szobor. Ezután a Colosseum következett. Érdekes volt látni azt a helyet, ahol a gladiátorjátékok zajlottak. A Campo dei Fiore téren – ahol Giorgano Bruno csillagászt máglyán megégették – egy rendes piacon vehettünk vásárfiát, majd a Piazza Navora tér fele vettük az irányt, ahol megnéztük Szent Ágnes templomát. A nap zárásaként a Trevi kutat és a Spanyol lépcsőt néztük meg.
A harmadik nap a vatikáni Szent Péter-bazilikában kezdtük a napot, ahová hosszú várakozás és egy hirtelen esőzés után jutottunk be. Óriási, leírhatatlan látvány tárult a szemünk elé. Péter apostol feltételezhető sírját is megtekintettük a bazilika alatt. Az Angyalvárt is megnéztük – amelyről sokan nem is tudják, hogy Hadrianus római császár sírboltja – a panoráma felettébb pompás.
A Santa Maria Maggiore Bazilikát is megtekintettük, ahol Ferenc pápa sírját helyezték el, nem mellesleg itt található Jézus jászlának egy darabja is. A nap utolsó állomása a kapucinus szerzetesek kriptája volt, borzalmas és mégis gyönyörű volt az egész.
Vasárnap a Lateráni Szent János Székesegyházba mentünk, ahol éppen miséztek. Minden olasz templom gyönyörű, de ez volt számomra a legszebb. Ezután a Szent Lépcsőt és a Szentek Szentjét néztük meg, itt egy olyan ikon található, amit nem emberi kéz alkotott. Végül az utolsó állomás a Szent Teréz extázisa című Bernini-szobor volt.
Az út hazafelé zökkenőmentesen alakult, azzal fűszerezve, hogy Frankfurtban a repülőtéren találkoztunk és fényképezkedtünk Korda Györggyel. 23:30 után értünk Pestre, hétfő hajnalban pedig Vásárhelyre. Összességében az utazás csodás volt, felejthetetlen napokban volt részünk.
