Az ünnepek pszichológiája
Beszélgetés Dr. Grezsa Ferenccel
Elkezdődött az advent, nemsokára itt a karácsony. Ezzel kapcsolatban folytatott újságírónk, Dombóvári Nándor érdekfeszítő beszélgetést Dr. Grezsa Ferenc pszichiáterrel, címzetes egyetemi tanárral, a Bethlen Gimnázium iskolaügyi gondnokával. Szó volt többek között az ünnepek kialakulásáról, jelentőségéről és a karácsony varázsáról.
Iskolaújság: Laikusként úgy gondolom, hogy az ünnepek egyidősek lehetnek az emberiséggel, hiszen már az ősember is csinált rituálékat. Egyáltalán, a rituálékat és az ünnepeket vehetjük-e egy kalap alá?
Dr. Grezsa Ferenc: Tulajdonképpen az ünnepek a rituálék részét képezik, többféle rituálét ismerünk. Rituálénak nevezhetjük azokat az eseményeket, azokat a viselkedési formákat, amelyek ismétlődően jelenek meg, és kötődnek hozzájuk intenzív érzelmek. Három nagy típusa van a rituáléknak: az ünnep, a családi hagyományok és vannak a családi szokások. Ezek közül a legkitüntetettebb az ünnep, ennek egyik funkciója az idő strukturálása, másik fontos funkciója az, hogy az ünnepeket a ránk jellemző módon ünnepeljük meg, harmadik funkciója lehet az, hogy ilyenkor a kommunikáció a család vagy az ismerősök között intenzívebbé válik.
IÚ: Szó volt az ünnepek feladatairól, de ha jól értem, ez kettős, mert egyrészt az egyénnek is a saját kifejezésére szolgál, másrészt ez egy közösségösszetartó erő is.
Dr. G. F.: Igen, el lehet mondani, hogy a legtöbb ünnepünk erősen kötődik a közösséghez, elsősorban a családhoz, mint elsődleges közösséghez. A családtól nem vonatkoztathatjuk el az ünnepeket még akkor sem, ha nemzeti ünnepekről van szó.
IÚ: Tehát az ünnepet elsősorban családban éljük meg.
Dr. G. F.: Alapvetően igen, annál is inkább, mert a kiemelkedőbb ünnepek munkaszüneti alkalmak, ilyenkor nem dolgozunk, nem járunk iskolába, a családtagjainkkal töltjük azt az időt.
IÚ: Lehet-e csoportosítani az ünnepeket?
Dr. G. F.: Lehet csoportosítani, vannak ugye vallási ünnepeink és vannak olyan ünnepeink, amelyek egy eseményhez kapcsolódnak. Vannak családi ünnepek is, amelyek elsődlegesen családi eseményhez, történéshez kötődnek.
IÚ.: Hogyan lehet az, hogy egyszerre tudunk kikapcsolódni azáltal, hogy tombolunk, hangosak vagyunk és azáltal, hogy elcsendesedünk?
Dr. G. F.: Ez a kérdés jól rámutat az ünnep és az ünneplés módjának a kulturális összefüggésére. Azt mondhatjuk talán általános érvénnyel, hogy a vallási, keresztény ünnepek azért alapvetően csendesebb, befelé fordulóbb, meghittebb időszakok.
IÚ.: Ha az ünnepek körét leszűkítjük, és most csak a karácsonyról beszélünk, akkor mit mondhatunk, a karácsonyban mi a szerepe azoknak, akik ünneplik és ez hogyan változott az elmúlt kétezer év alatt?
Dr. G. F.: Ennél a kérdésnél alapvetően fontos az, hogy valaki keresztényként várja-e a karácsonyt és úgy ünnepli, vagy pedig nem hívő emberként. Ennek ellenére a karácsonynak van egy egyetemes jelentése és érvénye azok számára is, akik egyébként nem keresztények. A nem istenhívő emberek számára is ez egy elsőszámú családi ünnep.
IÚ.: Mi olyan különleges a karácsonyban, amitől egy kollektív szeretet ünneppé tudott válni?
Dr. G. F.: Úgy gondolom, hogy a szeretet Jézus születésével vált az emberi kapcsolatok és az Istennel való kapcsolat alapjává, tehát azért terjedt el az egész világon, mert maga a Szentlélek kiterjesztette ezt az értéket, ezt az érzést.
INTERJÚ EGY KRÓNIKUS ÚJRAKEZDŐVEL
KÉSZÍTETTE: CZOMBOS BÁTOR
A pályaorientációs napon interjút készítettem az egyik legjobban várt téma előadójával, Barát Melindával. Bethlenes öregdiákként érkezett hozzánk, hogy bemutassa a „Ha nem jön be az első választás” című előadását. Barát Melinda hat éve érettségizett iskolánkban, spec angolra iratkozott be, ám fizika-biológia fakultációra járt.
Miért vállalkozott, hogy eljön iskolánk pályaorientációs napjára előadást tartani?
A motivációm eléggé összetett. Igazából egyszerre próbáltam magamnak kihívást adni, mert egyébként nem szeretek feltétlenül felszólalni, illetve tudom azt, hogy amit elmondtam, amiről beszéltem, az olyan információ, ami jól jött volna nekem korábban, mikor én voltam pályaválasztás előtt.
Miről szólt az előadása?
A cím az változott az eredetihez képest, melynek neve „Jó tanácsok egy krónikus újrakezdőtől”, mert én olyan vagyok, akinek nagyon sokszor pályát kellett változtatnia. Volt olyan, hogy külső behatások miatt, volt, hogy én nem voltam elégedett a választásommal, viszont tényleg nagyon sokszor változtatnom kellett a pályaorientációmon. Valószínűleg ez amiatt volt, mert én azon emberek közé tartozom, akinek nincs meg a belső hivatásválasztása, ami sokakban már fiatalon kialakul. Az előadásom arról szólt, hogy teljesen normális, ha még valaki nem tudja tizennyolc évesen, mivel szeretne foglalkozni.
Fontos, hogy tudd, hogy ha valaminek jelentkezel, azt nem feltétlenül kell csinálnod életed végéig. Szerintem legyen az embernek bátorsága újrakezdeni, ha elégedetlen a pozíciójával vagy az életkörülményeivel. Én ezt nem tudtam, és amikor először váltottam, elképesztő bűntudatot éreztem, és kudarcnak éltem meg. Jó lett volna, ha valaki elmeséli nekem, hogy a felnőttek sokszor újrakezdik az életüket.
Milyen érzés volt visszatérni ide, a Bethlenbe?
A Bethlent ötödikesként kezdtem, aztán át akartam iratkozni a Radnóti gimnáziumba Szegedre, hogy meglegyen az alap az orvosihoz. Viszont nagyon jó, hogy itt maradtam a Bethlenben, mert úgy érzem, hogy van egy horgony, ami ideköt. Szerintem nagyon nehéz úgy megállni ebben a világban, ha nincsen biztos pont, amihez visszatérhetsz, amire visszagondolhatsz. Nekem nagyon jó érzés visszagondolni ezekre az évekre.
Köszönjük szépen a beszélgetést
DIÁKINTERJÚ: A GLORIA VICTIS TÖRTÉNELEMVERSENY GYŐZTESEIVEL
ÍRTA: TAKÁCS ANNA ÉS LÁZÁR BORBÁLA
A Rákóczi Szövetség idén 30. alkalommal rendezte meg a Gloria Victis országos történelemversenyt. Iskolánk háromfős csapata: Dombóvári Nándor (10.A), Nagy Nimród (11.A) és Rácz Miklós (10.B) – Zsákai Katalin tanárnő segítségével – történelemtudásukat kiválóan kamatoztatva első helyezést értek el ezen az igen rangos tanulmányi versenyen. Őket kérdeztük felkészülésükről és a versenyen szerzett élményeikről.
Hogyan készültetek fel a versenyre, volt valamilyen különleges munkamegosztás?
Miklós: Volt munkamegosztás, és lehetőség is, hogy külön felkészüljünk, mert hivatalosan ezt a részt még nem tanultuk. Péntekenként nyolcadik órában volt felkészítő óránk, ahol ki lett osztva a szakirodalom, ezt kijegyzeteltük és megtanultuk. Kikérdeztük egymást. Nándi kapta a Rákosi diktatúrának a javát 1948-tól 1953-ig. Nimród kapta a lecsengését, az 56-os forradalmat, és én voltam az, aki az egésznek a felvezetését, Magyarországnak a demokratizálódását tanultam meg.
Nándi: Mi nyolcadikban már tanultunk erről, a magyar történelmet átvettük. Ami érdekes volt, hogy a külpolitikát, a kultúrát is néztük, nekem meg kellett néznem egy akkori filmet, Nimród olvasott könyveket is. Voltak megadva szakirodalmak, de egy kicsit magunknak is szét kellett néznünk.
Hogyan alakult ki a csapat?
Mindhárman válaszolnak: Nimród már szerepelt ezen a versenyen, mellé jöttünk mi ketten. (Nándi és Miklós) A két tanárnő – Zsákai Katalin és Csipakné Nagy Bertilla – ismert bennünket, ők állították össze a csapatot.
Miben segítette a munkátokat a felkészítő tanárotok, volt valamilyen különleges tanítási módszere vagy tanácsa?
Miklós: A különleges praktikánk az volt, hogy összeültünk és megbeszéltünk mindent, hogy mit olvastunk, ott a Tanárnő is pontosított. Egy beszélgetés keretében elmélyítettük az egészet.
Nándi: Átbeszéltük, felosztottuk és fel kellett készülnünk, mert beszélnünk kellett az anyagokról minden pénteken. Abban is segítettek, hogy minden részéből felkészüljünk, azokból is, amikre magunktól nem gondoltunk volna.
Nimród: Nem csak mi olvastuk el a szakirodalmat, hanem természetesen a Tanárnő is tanult velünk, ha nem tudunk valamit, Ő tudott segíteni benne. Ez nemcsak nekünk, hanem neki is rengeteg időbe tellett.
Milyenek voltak az egyes feladatok, fordulók, melyik volt a legnehezebb és miért?
Miklós: Az online forduló volt az első, erre sok időt kaptunk. Ott rajtunk múlt, hogy milyen sorrendben csináljuk a feladatokat, mikor csináljuk és mennyi időt szánunk rá. Ez nem volt különösebben nehéz, utána lehetett olvasni dolgoknak. A második forduló Budapesten volt, itt élőben kellett kitöltenünk a tesztet. Itt akadtak kételyeink a továbbjutással kapcsolatban, de az volt a stratégiánk, hogy ha nekünk nehéz volt, akkor másoknak is. A döntő nagy része írásbeli feladat volt, de sok szóbeli rész is volt, videókat néztünk, zenét hallgattunk. Meg Nándi nagyon jól helytállt abban a feladatban, ahol ki kellett állni vitázni.
Nándi: A verseny budapesti fordulói összesen három napig tartottak. A Kárpát-medencéből több helyről érkeztek diákok. A Rákóczi Szövetség különböző programokat szervezett, mi a Parlamentet nézhettük meg az érkezésünk napján. Majd megírtuk a középdöntőt, részt vettük egy fáklyás felvonuláson, és az utolsó nap sor került a döntőre.
Nimród: Az írásbeli és a szóbeli Budapesten, a Műegyetemen történt, és a szóbelit a díszteremben rendezték meg.
Milyen volt a középdöntő és a döntő hangulata?
Miklós: Nem stresszeltünk rá a versenyre. A többi csapat még az utolsó másodpercekben is készült. Mi úgy gondoltunk, hogy a péntek nyolcadik órákban már megfelelően felkészültünk.
Nándi: A középdöntőt megírtuk, nem mondanám, hogy a legjobb hangulatban telt. A döntő már élvezetesebb volt. Pozitívum, hogy már egyből javították a feladatsorokat, így nem kellett várnunk az eredményre. Természetesen sokat dobott a hangulaton, hogy elsőként jutottunk tovább a döntőbe.
Nimród: A középdöntőnek úgy indultunk neki, hogy vagy sikerül, vagy nem. Ha nem, akkor a döntősöket emelt fővel fogjuk végighallgatni.
Számítottatok arra, hogy ilyen kiemelkedő eredményt értek el?
Nándi: A középdöntőn 58 csapat vett részt, ebből az első harmadba raktuk magunkat.
Miklós: Miután megtudtuk, hogy a középdöntőből első helyen jutottunk tovább, így a cél az első hely volt, amit sikeresen el is értünk.
Mit tanultatok leginkább a felkészülés során – akár a történelmi témáról, akár saját magatokról?
Miklós: A versenyen kérdezett történelmi korszak nagyrészt hiányos volt számomra általános iskolai tanulmányok alapján, így jó volt újra átnézni. Ennek köszönhetően most jelentős tudást halmoztam fel a korral kapcsolatban. És természetesen a verseny megmutatta, hogy a kemény munka kifizetődő.
Nándi: A verseny, amely több napos volt, együttvéve nagyon jó élmény volt számomra. A kedvenc versenyem lett.
Nimród: Mivel én régi tanmenetes vagyok, én rendelkeztem a legkevesebb előismerettel a verseny témáit illetően. Nem volt könnyű feladat feldolgozni a témákat.
A győzelemért járó nyereményetek egy római kirándulás. Mit vártok a tanulmányi kirándulástól – inkább élményként vagy inkább új tudásként foglalkoztat benneteket?
Miklós: A verseny folyamán jobban megismertük egymást. Izgatottan várom a velük való utazást. Főleg a repülőutat. Természetesen tanulmányi utazásként is foglalkoztat a kirándulás, új ismeretekre tehetek szert.
Nándi: A kettő úgy gondolom, együtt jár. Szeretek új kultúrákat megismerni, tapasztalatot gyűjteni. Az utazás a latin nyelv tanulásában is a segítségünkre lehet. Vannak természetesen előismereteim az egyes történelmi helyszínekről, de nagyon jó lesz ezeket élőben is látni.
Nimród: Én most repülök majd először életemben. Természetesen nagyon várom az utazást. Érdekes lesz az ókori Róma emlékeit örző épületmaradványok között sétálni.
A szerkesztőség szeretettel gratulál a versenyzőknek és felkészítő tanáraiknak.
DIÁKINTERJÚ: IRÁNY AZ ŰR!
ÍRTA: LÁDA KINCSŐ ÉS LÁZÁR BORBÁLA
Az elmúlt hónapban zajlott egy természettudományos verseny döntője is: a HUNOR Magyar Űrhajós Programmal közösen meghirdetett Irány az űr! Kárpát-medencei űrkutatási csapatverseny döntője. A helyszín Budapesten a HUNIVERZUM látogatóközpont volt. A győztes szoros versenyben iskolánk csapata lett: Herczeg Viktória 12. A, Balázs Barna Flórián 12. C, Ollé Sarolta 12. A. Mentoruk Kovács Eszter tanárnő volt.Újságunk élményeikről kérdezte őket.
Mi volt a versenyetek témája?
Saci: Elsősorban a csillagászattörténet és Kapu Tibor űrutazása, de volt egy kevés számolás is.
Barna: A csillagászattörténetből az elmúlt 70-80 év volt felölelve.
Hogyan készültetek fel a versenyre, ez mennyi időt vett igénybe?
Viki: Minden fordulóhoz küldtek külön cikkeket, amiket el kellett olvasni.
Barna: A verseny meghirdetésében voltak források, különböző újságcikkek az elmúlt évekből, amelyek az űrkutatás történetét ölelték fel, ezekből a cikkekből készültünk. Ezen felül mi fizika tagozatosok vagyunk, és mivel érdekelt minket a téma, még az elmúlt évekből felszedegetett tudás is hasznos volt a versenyben.
Hogyan alakult ki a csapatotok?
Saci: Mi alakítottuk ki. Vikivel mindig együtt versenyzünk, Barnát pedig azért vettük be, mert vele is jóban vagyunk, és őt is érdekelte a verseny.
Hány fordulós volt a verseny, és milyen feladatok voltak?
Saci: Három forduló volt.
Viki: Az első két forduló online volt, körülbelül negyven kérdéssel. A döntőben pedig élőben ott voltunk, itt egy kvízt kellett megoldanunk, és elő kellett adni egy prezentációt az ISS egyik moduljáról, amire előre felkészültünk.
Milyen ismeretekkel bővült a tudásotok, mit adott hozzátok ez a verseny?
Saci: Rengeteg elméleti tudást szereztünk a csillagásztörténetről és részletesebben megtudtuk, hogy mi történt Kapu Tiborral, amikor kiment az űrbe a Hunor űrprogrammal.
Barna: Nagyon nagy élmény volt részt venni ezen a versenyen és azáltal, hogy rá voltam kényszerítve, hogy utánanézzek, megtudhattam olyan dolgokat is, amik szintén nagyon érdekelnek, csak nem foglalkoztam velük az elmúlt időszakban olyan sokat.
Melyik része volt a legnehezebb a versenynek?
Barna: A legnehezebb része talán a számolási feladat volt.
Viki: Szerintem az előadástartás volt a legnehezebb, erre előtte felkészültünk, viszont meg volt adva, hogy csak négy percet lehetett beszélni. Ezen az időkorláton túlcsúsztunk, és le is zárták, amikor elértünk négy perchez, nagyon szigorúan nézték, hogy milyen szavakat használtunk, és ezt eléggé le is pontozták.
Melyik volt számotokra a verseny legérdekesebb része?
Saci: Sorban tették fel a kérdéseket a csapatoknak, és lehetett rabolni, ha valaki nem tudta a választ.
Viki: Szeritnem azért is nyertük meg a versenyt, mert itt sok pontot nyertünk.
Barna: Számomra a legérdekesebb és legélvezetesebb rész az volt, hogy űrkutatással és művészettel kapcsolatos kérdések voltak, alapvetően zene, festészet, irodalom. Számomra azért ez volt a legérdekesebb, mert én nagyon közel állok mindegyikhez, ez pedig ötvözte a tudományt és a művészetet.
Milyen volt a verseny hangulata?
Saci: Jó volt a társaság, a csapatunk jó hangulatban ment oda, nem izgultuk túl, én élveztem az egészet.
Barna: Hat csapat jutott be a döntőbe, és ezt úgy kell elképzelni, mint egy tévéműsort. Minden csapat egy-egy asztalnál ült, mikrofonnal a kezében, és a kivetített kérdésre kellett válaszolni, volt egy játékmester is, aki állandóan kérdezett.
Számítottatok az elért eredményre?
Viki: Mi arra se számítottunk, hogy bejutunk a döntőbe. Az első 2 forduló után még jobban komolyan vettük. Éreztük, hogy nem leszünk utolsók, kb. 3-4. helyet képzeltünk el. Nagyon örültünk az eredménynek.
Barna: Arra számítottam, hogy a mezőny elejében leszünk, arra, hogy megnyerjük, én sem. De nagyon örülök, hogy így sikerült.
Mit gondoltok, mi miatt értetek el ilyen jó eredményt?
Saci: Szerintem hatékony volt a felkészülésünk, jól elosztottuk, hogy ki miből készül, és azt komolyan vettük, átnéztük az összes cikket. Már eleve rendelkeztünk egy alaptudással a korábbi versenyek miatt, ami hasznos volt, és itt is jól jött. Voltak csapatok, akik kidolgozott jegyzetekkel érkeztek, szerintem ők túlizgulták.
Barna: Szerintem erre a versenyre nem lehetett úgy felkészülni, hogy valaki szeptemberben jelentkezik és leül, elolvassa az összes cikket, ami kell a versenyhez. Ez olyan munka, ami attól függ, hogy mennyit áldozol rá, a szabadidődből mennyit teszel hozzá. Szerintem mindhármunk esetében ez a mentalitás járult hozzá az eredményhez.
Milyen nyereményt kaptatok?
Saci: A Media Marktba kaptunk utalványt, meg egy csomó emléktárgyat a Hunor Űrprogram logóval. Örültünk neki, mindannyian meglepődtünk az értékén, hogy ennyi nyereményt kaptunk.
Kitől kaptatok aláírást?
Viki: Kapu Tibortól és Cserényi Gyulától. Ők adták át a díjakat és velük fotózkodtunk.
Milyen volt őket látni?
Saci: Nagyon örültünk nekik, mivel előtte próbáltunk eljutni Kapu Tibor egyik előadására, de sajnos már betelt. Ezért most különösen tudtuk értékelni, hogy nem csak láthattuk őket, hanem kezet is foghattunk velük. Ez mindenképp különleges.
Viki: Vicces volt megtudni, hogy egyébként Kapu Tibor ismeri Prikler tanár urat, és szoktak együtt kirándulni menni, vannak közös élményeik.
Barna: A legnagyobb élmény az volt, hogy találkozhattunk Kapu Tiborral. Ahogy látszik az interjúiból is, egy nagyon szerény és alázatos ember, nagyon nagy élmény volt vele találkozni. Egy olyan emberrel, aki már járt az űrben.
Canva illusztráció
