A 7.a osztály a Határtalanul 2023 nyertes pályázatának köszönhetően 2024.április 22-25 között Erdélyben kirándulhatott.

Április 22-én hétfőn reggel indultunk 26 diákkal Prikler Ágnes, Sziroviczáné Gál Katalin és Tóth József kíséretében Nagyszalonta felé. Arany János szobrának megtekintése után a Csonka-toronyba is ellátogattunk, ahol 100 lépcsőfok és több kiállítóterem várt ránk.

A következő állomás Nagyvárad volt, ahol egy séta keretében nyomon követhettük Ady Endre életének színtereit. Utunk Magyarremetén keresztül folytatódott, itt megnéztük a gyönyörű református templomot, és ha már templomban voltunk, elénekeltük közösen a 42. zsoltárt.

És még mindig nem ért véget a nap: vártak bennünket a várasfenesi tájházban, amit teljes egészében egy innen származó lakos hozott létre és működtet. A sok érdekesség között rácsodálkozhattunk a régi népviseletre is. A hosszú nap végén megérkeztünk a szállásunkra a Pádisra. Mindenki legnagyobb örömére hóval borított tájra leltünk, a faházak elfoglalása után volt idő egy kis hógolyózásra, hóember-építésre. A finom vacsora után mindenkinek jól esett a pihenés.

A keddi napunk a kirándulásról szólt, aminek az előző napi sok-sok buszozás után nagyon örültünk. Csodaszép vidéket láttunk, de nem mindenki készült fel a zord időjárási körülményeknek megfelelő bakanccsal. Végül a társaság három részre szakadt, és csak a legelszántabbak teljesítették az egész napos túrát, ők a Csodavár bejáratáig jutottak.

Szerdán reggel búcsút vettünk a Pádistól és újra buszra szálltunk. Nagyvárad után ismét Ady nyomába eredtünk, elutaztunk Csucsára, megnéztük az Ady-emlékházat. Innen a körösfői református templomba vezetett az utunk, ahol nemcsak a szép fakazettás épületet jártuk végig, hanem megismerkedtünk Károly Károly lelkipásztorral, aki rengeteget tesz a település, a gyülekezet fennmaradásáért, a hagyományok ápolásáért. .A 25. zsoltár eléneklésével nagy örömet szereztünk a számára.

Innen Kolozsvárra indultunk, bejártuk a Házsongárdi temetőt, megnéztük a Farkas utcai református templomot, végül a Mátyás szobornál fejeztük be a városnézést.

Egy kis szabadidő után elindultunk a közeli Magyarlónára, ahol az utolsó éjszakát töltöttük. itt helyi szállásadók fogadtak minket, három csoportra oszlottunk és három különböző családnál aludtunk.

A kirándulás utolsó napjára ébredve reggeli után bepillantást nyerhettünk az egyik szállásadónk gazdaságába,,röviden bemutatta, miket termelnek, milyen állatokat tartanak. Ezután sem hagytuk még el Magyarlónát, hanem ellátogattunk a román általános iskolába, ahol magyar osztályok is működnek. Mi a hetedikes magyar osztályba mehettünk be, miután az igazgatónő beszélt az iskola történetéről, és arról, hogyan tudnak egymás mellett békességben élni románok és magyarok a településen és az iskolában.

Az itteni hetedikeseknek éppen angol órájuk volt, de nem bánták, hogy a látogatásunk miatt ez elmarad. Kialakult egy kis beszélgetés arról, milyen lehetőségei vannak egy hetedikes magyar nemzetiségű gyereknek a továbbtanulásra, miben tér el az, amit ők tanulnak a miénktől. Az egyik tanár Magyarlóna történetét is megismertette velünk.

Végül elbúcsúztunk és folytattuk az utunkat. A következő állomás a Sárkányok kertje volt, ahol érdekes képződményeket figyelhettünk meg, csak sajnos nagyon csúszós és sáros volt az út, emiatt többen visszafordultak. Az utolsó állomásunk Nagykárolyban a Károly kastély. Egy gyönyörűen felépített épületet találtunk érdekes kiállításokkal, de ekkorra már mindannyian gondolatban kicsit otthon jártunk.