Vendégek Kolozsvárról
Pár hete járt iskolánkban Kata és Bíborka, a két kolozsvári cserediák lány. Beszélgettünk Velük élményeikről, az iskoláink közötti különbségekről és hasonlóságokról.
Hétfőn az áhítaton már meséltetek az iskolátokról, most mesélnétek kicsit magatokról is?
-Bíborka: Én Mezőbodonból, egy kis faluból jöttem, ami Kolozsvártól 80 km-re van. Lelkészgyerek vagyok. Nagyon szeretek énekelni, akár egyházi énekeket, akár népdalokat, már 9 éve néptáncolok. Van egy nővérem és egy húgom, akikkel nagyon sok időt töltöttem, amíg otthon voltam. Már nehezebb a kapcsolatot őrizni, hogy messzebb vagyunk egymástól, de a refiben is megtaláltam a helyem, és nagyon szeretem. Benne vagyok a kórusban és a zenekarban is, ahol verseket szoktunk megzenésíteni.
-Kata: Én egy kisebb városból, Zsibóból jöttem, ahol édesapám a református lelkész, édesanyám ápolónő. Én vagyok a legnagyobb testvér, 2 húgom van. Édesapám javaslatára választottam a refit, és azóta is nagyon hálás vagyok neki, mert a legjobb döntése volt oda beadni engem. Úgy érzem, megtaláltam a közösségemet, a társaságomat és a hitemet. A kórusban már 8. osztályos korom óta bent vagyok, ott is nagyon jól érzem magam. A zenekarban 3. szólamú énekes vagyok, nagyon mélyen kell énekelnem, illetve 1 éve kezdtem néptáncolni.
Mind a ketten 10/A-sok vagyunk, teológia osztályba járunk, ahol több óraszámban a vallásos tantárgyakat (egyházi zene, Szentírás ismeret) tanuljuk. Mindketten református lelkipásztorok szeretnénk lenni, teológiára készülünk. Nekem ez egy álmom.
Milyen programokon vettetek részt az elmúlt napokban? Hogy tetszettek?
-Bíborka: Elvittek minket Szegedre és megnéztük a Dómot és a Móra kiállítást a múzeumban. Elmentünk Ópusztaszerre, ahol a falumúzeumot és a Feszty-körképet látogattuk meg, csodaszép volt. Én másodjára láttam, de ugyanúgy tetszett, mint első alkalommal.
-Kata: Én először láttam a Feszty-körképet, narráltak is mellé, úgyhogy teljesen bele tudtam élni magamat. Nagyon szép élmény volt.
-Bíborka: Elvittek minket a Sarokházba, megnéztük a templomot és egy kicsit körbejártuk a belvárost. A kollégiumban volt egy sütögetős este, ahol megkértek minket, hogy mutassuk be a kollégiumunkat, beszélgettünk az ott lévőkkel. Nagyon jól telt, a csillagokat és a Marsot is megnéztük. Elvittek minket a Tornyai Múzeumba is, ahol nagyon jót beszélgettünk Lázárné Kati nénivel és az anyukájával.
Hogy tetszettek a tanítási órák, amikre beültetek?
-Kata: Nekem a kémia óra nagyon tetszett. Nálunk nincs külön kémia labor, ezért nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy itt van, és kísérleteket is végeznek. Pont olyan órára ültünk be, ahol voltak kísérletek. Nagyon élveztük.
-Bíborka: Ezenkívül beültünk fizikaórára, testnevelésre, biológiára és angolra a lektorral.
Már említettétek, hogy a kollégiumban aludtatok? Milyen volt?
-Kata: Sokkal szebb, mint a mi bentlakásunk, – nálunk így nevezik a kollégiumot – és a szobák is jóval világosabbak. Csak ketten voltunk egy szobában, és nem emeletes ágyak voltak, mint nálunk.
-Bíborka: Nálunk sincs feltétlenül megtiltva, de az, hogy lemehetnek a diákok az udvarra, egy nagyon jó dolog. Nálunk fél 6-ra kell visszaérni a kollégiumba, itt csak 8-ra kellett. Egy kicsit lazább, de nagyon kedves volt mindenki, a kapusok, a nevelők. A szilencium terem gyönyörű. Ott nagyon szívesen tanulnánk.
Milyennek látjátok a Bethlent?
-Kata: A mi szabályainkhoz képest sokkal lazábbnak látom, de ez nem feltétlenül rossz dolog. Érdekes látni, hogy milyen más, pedig olyan távol nem állunk egymástól. Mégis a tanítás, a társaság és a közösség teljesen másképp viszonyul, és ezt jó volt megfigyelni. A cserediákság erre egy remek lehetőség volt.
-Bíborka: Különbözik a miénktől, de ez egy jó lehetőség arra, hogy értékelni tudjuk azt, ami van otthon, és lássuk, hogy nem csak annyiból áll a világ.
Miben hasonlít a két iskola?
-Bíborka: Szerintem csak kisebb különbségek vannak. Olyan szempontból hasonlít, hogy itt is hangsúlyt fektetnek a vallásos programokra (hétfő reggeli áhítat, hittanórák, amit mi bibliaismeretnek hívunk).
-Kata: Itt is látom a tanárok és a lelkész úr igyekezetét, hogy hitre neveljék a gyerekeket. Ezt jó látni, mert nálunk is ez a cél.
Esetleg gondolkoztatok azon, hogy később is eljöttök Magyarországra?
-Kata: Kirándulni biztosan, nekem ez a kedvenc országom, ahova úgy jövök nyaralni, hogy hazajövök. Nagyon jó, hogy átjövök a határon és mindenhol magyar feliratot látok, mivel ez otthon nem jellemző.
-Bíborka: Az én nagyszüleim itt éltek Magyarországon, és elég sokszor voltam itt. Nagyon szeretem ezt a helyet, de nem vagyok megbarátkozva a síksággal. Szeretek kirándulni, és valószínűleg fogok is még idejönni.
CSerediákként Erdélyben
Írta: Bodzsár Minna és Lázár Borbála viola
Májusban lehetőségünk nyílt részt venni egy egyhetes cserediákprogramon Erdélyben, Kolozsváron. Összesen tizennégyen voltunk cserediákok, Magyarországról mindenhonnan, például Debrecenből, Kiskunhalasról, Pápáról.
Vasárnap megérkeztünk a Kolozsvári Református Kollégiumba. Miután a lány kollégium épületében elfoglaltuk a szobánkat, egy közös istentiszteleten vettünk részt a bentlakókkal.
Hétfőn betekintést nyerhettünk az iskolai életbe. Részt vettünk például nyelv, irodalom, fizika és biológia órákon. Ezt követően városnézésre mentünk a kolozsvári diákokkal. Kedden a Mezőségbe vittek el minket, ahol gyönyörű kastélyokat és templomokat néztünk meg, majd ezután Palatkán az egyik lelkész parókiájában bográcsoztunk (a fiúk gulyást főztek nekünk).
Szerdán Tordán voltunk, utunkat a sóbányában kezdtük, amely gyönyörű volt, még soha sem láttam ehhez foghatót. Ezután egy templomot néztünk meg, és elmentünk a Tordai-hasadékba, ahol majdnem négy órát túráztunk a hatalmas hegyek között. Aznap este még részt vehettünk egy bibliaórán is, amely felejthetetlen élmény volt számunkra, hiszen bámulatos volt látni azt az erős hitet és összetarást, ami a diákokat körülölelte.
A tordai hasadék vidéke. Bodzsár Minna fotója
Csütörtökön szintén az iskolában indítottuk a napunkat, ahol még erősebb köteléket építhettünk a diákokkal és cserediákokkal. Délután szabad programunk volt, és az osztály, akiknek vendégei voltunk, a héten elvitt minket a botanikus kertbe és egy bevásárló központba. Este pedig a bentlakókkal elmentünk a kolozsvári operaházba megnézni egy gyönyörű olasz nyelvű operát.
Pénteken az iskolánk bemutatása után könnyes búcsút vettünk a kolozsváriaktól, majd a határnál a cserediákoktól is.
Bár zsúfolt volt és kifáradtunk a végére, a hangulat nagyon jó volt az egész hét alatt. Ezt a jó hangulatot nagyrészben annak köszönhetjük, hogy minden diák és tanár nagyon közvetlen és kedves volt velünk, ennek köszönhetően egy csomó új barátot szereztünk.
Az iskolánk és az ottani iskola között sok különbség van, például a tanórák Erdélyben 50 percesek, és 10 osztályzat van, 4-től már bukásnak számít, valamint ott vannak tantárgyak, amik nálunk nincsenek, vagy nem teljesen úgy vannak (pl. pszichológia).
A diákoknak elég sokoldalú továbbtanulási terveik vannak, például az ottani 12 évfolyamból sokan teológia egyetemi szakra szeretnének menni, de vannak, akik orvosok akarnak lenni.
Úgy éreztük, hogy az ottani emberek életében sokkal nagyobb szerepet kap a vallás. Ezt a diákokon is észrevettük, ha valamilyen vallási program volt, akár bibliaóra, akár istentisztelet, mindenki komolyan vette, és átéléssel vett részt benne.
A kedvenc programunk bátran mondhatjuk, hogy a hatalmas túra volt a Tordai-hasadékban, a gyönyörű kilátással.
A kollégiumból is csodaszép kilátás nyílt a városra.
Mindketten nagyon hálásak vagyunk, hogy részt vehettünk ebben a fantasztikus kalandban. Egy életre szóló élmény volt ez az egy hét. Mindenkinek ajánljuk, hogy éljenek a lehetőséggel, ha van, mert bármilyen országba vagy városba is mennek, felejthetetlen lesz számukra az ott töltött idő.
Remélhetőleg jövőre is lesz kolozsvári cserediák program. A mostani 9. évfolyamosok figyeljék a lehetőséget!
FEsztiválozz Biztonságosan!
Kérdez: Kohán Leonárd
Nyakunkon a nyár és a fesztiválok, amelyekre az előrelátók már megvették a jegyeket is. Mehetünk százezreket vonzó eseményekre, és vonzóak a jóval kisebbek is, lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Ehhez viszont érdemes megszívlelni a rendőrség tanácsait is, amelyeket Németh Balázs főhadnagy fogalmazott meg a Bethlen diákjai számára.
Milyen alapvető szabályokat érdemes betartani, hogy biztonságban érezzük magunkat egy fesztiválon?
Ha csak lehet, ne egyedül menj a fesztiválra! A csoportban pedig beszéljétek meg előre, hogy „ki, kire fog vigyázni”, kire figyel oda.
Ha úgy alakulna, hogy egyedül mész a fesztiválra, vagy valamiért egyedül maradtál, keresd azokat a helyeket, ahol olyan emberek vannak, akiktől segítséget kérhetsz (biztonsági szolgálat), ha szükséges!
Legyen terved arra az esetre, ha baj lenne: kit hívsz, hova mész, hogyan veszed fel a kapcsolatot másokkal.
Soha ne fogadj el ismeretlenektől semmilyen italt, ételt, tablettát, gyógyszert, kábítószert! Olyan italt igyál, amit te vettél, amit előtted bontottak ki, amit előtted töltöttek a poharadba, és láttad, hogyan készült!
Baj esetén fordulj bizalommal a fesztivál környékén szolgálatot ellátó egyenruhás rendőrökhöz, vagy tegyél bejelentést a rendőrség 107-es vagy 112-es segélyhívó számain.
Mi az, amit mindenképp vigyünk magunkkal, ha fesztiválra készülünk?
A legfontosabb a mobiltelefon, ami legyen feltöltve, hasznos lehet a telefonod gyorshívójába elmenteni azokat a számokat, amelyeket egyetlen mozdulattal felhívhatsz baj esetén. A barátok az aktuális helyzetüket is megoszthatják egymás között, a lokátor vészhelyzetben hasznos támpont lehet a szülők számára is.
Hova érdemes tenni az értékeinket, hogy elkerüljük a lopásokat vagy elvesztést?
Csak szükséges esetben vigyünk értéktárgyakat, készpénzt magunkkal! Bankkártyával, mobilfizetéssel, feltölthető karszalaggal stb. a legtöbb helyen gyorsan és kényelmesen, készpénz nélkül is fizethetünk.
A hátizsák külső rekeszébe, könnyen nyitható táskába, külső illetve hátsó zsebbe tett értékek nincsenek biztonságban.
Mik a leggyakoribb hibák, amiket a fesztiválozók elkövetnek – és hogyan lehet ezeket elkerülni?
A túlzott alkoholfogyasztás következtében az önkontroll elvesztése, aminek következtében védekezésre képtelen állapotba kerülhetnek, vagy kötekedő-agresszív viselkedést válthat ki. Mindkét szélsőséges viselkedésforma „melegágya” egy esetleges bűncselekmény bekövetkezésének, ahol áldozatokká vagy elkövetőkké is válhatnak.
Hogyan tudunk gyorsan és hatékonyan segítséget kérni, ha bajba kerülünk a fesztiválon?
Mobiltelefonon hívd a 112-es segélyhívószámot, maradj vonalban, ne szakítsd meg a hívást, amíg az ügyintéző erre nem ad engedélyt, lehet, hogy a rendőrök kiérkezéséig folyamatosan vonalban leszel, hogy pontosan el tudd mondani, hogy hol tartózkodsz. A fesztivál közvetlen közelében mindig van rendőri egység, akik gyorsan tudnak reagálni a segélyhívásodra.
Mit tegyünk, ha egy idegen segítséget kér vagy furcsán viselkedik?
Ha látsz valakit, aki bajban van, vagy úgy érzed, hogy veszélybe sodorja magát, segíts neki, de csak úgy, hogy saját magadat ne sodord veszélybe! Sokszor már az is elég, ha segítséget hívsz hozzá.
Hogyan készüljünk fel előre vészhelyzetekre, például tűz, tömegpánik vagy verekedés esetére?
Ne próbáljunk a helyszínről kiáramló tömeggel szemben haladni! Ha szükséges, a tömeg szélén morzsolódjunk le! Rendkívüli helyzetben mindig kövessük a hatóságok és a biztonsági személyzet utasításait!
Mire figyeljünk a közösségi médiás posztolásnál?
Érdemes csak a fesztivál után posztolni, hogy részt vettél rajta, ekkor az ott készült képeket és videókat is „hideg fejjel” tudod értékelni és elkerülheted azt a hibát, hogy a pillanat hevében megosztott médiatartalom később kompromittáló legyen és tudjuk, hogy ami egyszer felkerül a netre, azt már nem lehet letörölni.
Milyen tanácsot adna egy első fesztiválozónak, hogy jól érezze magát, de közben biztonságban is legyen?
Nem az alkoholtól vagy más tudatmódosító szerektől fogod magad jól érezni!!!
Egyedül ne menj fesztiválra, csak olyan igazi barátokkal menj el bulizni, akik vigyáznak egymásra, csak a jót hozzák ki egymásból, bajban számíthatsz rájuk! Ne csapódj olyan társasághoz, akikről tudod, hogy rossz hatással vannak egymásra vagy rád!
Hazafelé ne ülj be olyan személy mellé, aki láthatóan ittas, vagy tudod róla, hogy szeszes italt, esetleg más bódító szert fogyasztott!
Érj haza a szüleiddel megbeszélt időpontra!
KIRÁNDULÁS DÉLVIDÉKEN
BESZÁMOLÓ A SZATHMÁRY KOLLÉGIUM PROGRAMJÁRÓL
ÍRTA: PÁSZTOR SÁNDOR TANÁR
2025.március 21-én és 22-én a Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium diákjai és tanárai (összesen 24 fő) egy délvidéki kiránduláson vettek részt, mely keretein belül érintették többek között Szabadka, Palics, Bács-Topolya, Kishegyes, Bácsfeketehegy, Újvidék, Belgrád és Torontálvásárhely településeket.
A kirándulás célja a szomszédos országban élők kultúrájának, hagyományainak és életének megismerése volt. Az első megálló Szabadka volt, ahol találkoztunk Harangozó László püspök úrral, aki a szabadkai református közösségről és a reformátusok szerbiai helyzetéről, illetve Szabadka város sokszínűségéről mesélt, majd megtekintettük a szabadkai zsinagógát és a városházát is.
Ezt követően utunk Palicsra és a Palicsi-tó körüli sétányra vezetett, ahol a diákok egy kicsit napozhattak, pihenhettek. A következő megálló Bács-Topolya és az itt található topolyai halastó, szélmalom és Sarlós Boldogasszony templom volt, mely tornyának 76 méteres magasságával Szerbia legmagasabb temploma. Utunk Kishegyesre vezetett ezt követően, ahol az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc során 1849. július 22-én vívott kishegyesi csata emlékművét koszorúztuk meg.
A SZABADKAI ZSINAGÓGA ELŐTT
Első napi utolsó megállónk Bácsfeketehegyen volt, ahol Orosz Attila református lelkipásztor úr bemutatta a bácsfeketehegyi református közösséget, majd a faluban található „Putnik” nevű étteremben vacsoráztunk. Szállásunk a református egyházhoz tartozó Központi Otthonban volt.
A kirándulás második napján a reggelinket elfogyasztva Újvidékre utaztunk, ahol a péterváradi erődöt tekintettük meg, melyet a „Duna Gibraltárjaként” is szoktak emlegetni, majd folytattuk utunkat Belgrád, azaz Nándorfehérvár irányába. Ide érkezve először megtekintettük a nándorfehérvári erődítményt, majd Belgrád belvárosában az ebédünk elfogyasztása után a Szent Száva ortodox templomot, mely jelenleg a világ legnagyobb ortodox temploma. Ez a templom mindenkire nagy hatást gyakorolt, bár ellentmondásosak a nyilatkozatok: A sok csillogás, szebbnél szebb motívumok, felbecsülhetetlen értékek és történelem, amit odabent láthattunk, az meseszép és felejthetetlen emlék marad – mondja az egyik kiránduló lány. Egy fiú mást látott benne:
A lélegzetelállítóan nagy beltérrel rendelkező ortodox templomban, amely nagy orosz támogatásokkal se tudott teljesen felépülni, az embernek olyan érzése is lehetett, mintha az orosz vezetőnek a meggyilkolt százezrek miatti rossz lelkiismeretében sétálna.
A kirándulás utolsó programja a torontálvásárhelyi református (testvér)gyülekezettel való találkozás és közös vacsora volt, ahol Beszédes Mária református esperes asszony fogadott minket, és mutatta be a torontálvásárhelyi református templomot.
A diákok így látták: Nagyon kedves fogadtatásban részesültünk és egy összetartó csapatot alkotva fogadtak be minket is (a torontálvásárhelyiek).
