Diákinterjú Medve Nórával

Írta: Medve Réka Csenge

Iskolánk egyik végzős tanulója, a 12/b osztályos Medve Nóra Lilla nem éppen szokványos nyári munkát végzett: a tavalyi budapesti Atlétikai Világbajnokságon dolgozott. Nóri azért is különleges, mert egy országosan meghirdetett angol-német nyelvű műfordító versenyen többször szerepelt sikeresen. Mindemellett a Bethlen énekkarának új logója is neki köszönhető, miután az általa tervezett pályamunka nyerte el az erre kiírt pályázatot. Őt szeretnénk ma nektek egy kicsit bemutatni.

 

Beszéljünk először a műfordító versenyről. Honnan hallottál erről a versenyről?

Kilencedikben Szabóné Suti Katalin tanárnő tanította nekem az angolt, tőle kaptunk egy levelet, amely erre a versenyre való jelentkezésre buzdított minket.

Ez egy angol és német nyelvű fordító verseny. Te milyen nyelvben/nyelvekben indultál és milyen helyezést értél el a versenyen?

Igen, kilencedikben még csak egy angol verset fordítottam, mert hiába volt a német a második nyelvem, akkor még csak fél éve tanultam és nem mozogtam benne olyan magabiztosan. Következő évben úgy gondoltam, hogy kipróbálom magam német nyelven is. Amikor beküldtem a verset, nem is gondoltam volna, hogy helyezést is tudnék vele elérni, de 2. helyezést ért el a Löwehnzahn c. versfordításom. Kellemesen  meglepett ez az eredmény, és ez adott motivációt a további évek munkájához. A tavalyi versenyen értem el legjobb helyezésem, a Küssen című, szintén német nyelvű verssel, ekkor a fordításom 1. helyezést ért. Idén sajnos az érettségi miatt kevesebb időt és energiát tudtam belefektetni, mivel a verseny egybeesett az emelt angol érettségim felkészülési idejével, de még így is sikerült egy különdíjas helyezést elérnem a Fleischtiger c. vers fordításával.

Milyen nyereményekben részesültél az elért eredményeid miatt?

Első évben a részvételért egy Európai Uniós ajándékcsomagot kaptam, amely kedves kis ajándékokat tartalmazott, például egy kis malacperselyt és kártyajátékokat. Ez volt az egyetlen év, amikor nem lettem helyezett vagy különdíjas. Az utána következő években a helyezésekért, különdíjért oklevélben és könyvutalványokban részesültem.

Ajánlanád-e másoknak ezt a versenyt?

Aki érez magában erre késztetést, és beleteszi a szükséges időt és energiát, azt mindenképp csak bátorítani tudom. Nagyon jó verseny, ahol országos szinten mérhető össze a saját tudásunk másokéval. Az eredményhirdetés után van lehetőség beszélni a szervezőkkel, egy kis kerekasztal beszélgetés során, ahol a neves műfordítókból álló zsűri segít, és elmondja, hogy mit lehetne még fejleszteni a munkánk során. Sok jó tanácsot kaptam tőlük én is.

Térjünk át interjúnk következő témájára, ami szintén nem egy megszokott dolog. A tavalyi évben Magyarországon került megrendezésre az Atlétikai Világbajnokság Budapesten, ahol te önkéntesként dolgoztál.

Kitől hallottál erről az önkéntes programról?

A családunk nagyon szeret mindent, ami sporttal kapcsolatos. Követjük a tévében és sok esetben a helyszínen, nézőként is kedvelt sportjainkat. A nagyobb világeseményeket  kiemelt figyelemmel kísérjük. Apukám szólt nekem, hogy van egy ilyen lehetőség, ahol sportot kedvelő, angolul jól beszélő önkéntesek jelentkezését várják. Számomra nem is volt kérdés, ezt a lehetőséget meg kellett ragadjam, hogy egy ilyen szintű eseményen részt vehessek, segíthessek.

Hogyan zajlott a jelentkezés és a kiválasztás folyamata?

Áprilisban részt vettem Budapesten egy rendezvényen, ahol bemutatták a különböző területek munkáit és feladatait. Az összes terület bemutatkozott itt, majd amikor hazamentem és átgondoltam a hallottakat, online kellett megjelölnöm három területet, abban a sorrendben, hogy hol dolgoznék a legszívesebben. Nekem a Sportprezentáció szerelem volt első hallásra. Ez a terület tartalmazta a különböző nézői szórakoztató elemekben való segédkezést, például LookalikeCam, DanceCam. Volt olyan része is, hogy annak a stábnak kellett segíteni, akik a sportolóknak bemutatókártyákat, videókat forgattak. Amikor jelentkeztem a területre, még nem tudtam, hogy pontosan mi is lesz a feladatom, de abban biztos voltam, hogy ez érdekel a legjobban. Majd később értesítettek, hogy felvettek erre a területre. Júliusban kellett egyszer fölutaznom a fővárosba, egy területi továbbképzésre, ahol részletesen bemutatták nekünk azt, hogy mit is jelent a Sportprezentáció, mit is vállalunk, ha maradunk ennél a területnél. Végül a VB előtt pár héttel egy stadionbejárás és az önkéntes ruhánk átvétele koronázta meg felkészítésünket.

Mennyi időt töltöttél munkával a Világbajnokságon? Szabad idődben tudtad-e nézni az eseményeket?

Én a versenyek kezdete előtt 2 nappal már Pesten voltam. Első nap beköltöztem az önkéntesek szállására, egy budai kollégiumba, és felfedeztem a környéket, majd a következő napon munkába is álltam. Itt ismerkedtem meg a Sportprezentációs csapattal. Voltak olyan feladatkörök, amire állandó embereket kerestek, és az egyik ilyen az volt, hogy Szalay Editnek, az atlétikai stadion helyi műsorközvetítő háziasszonyának az asszisztense legyen valaki, aki beszél angolul. Amikor meghallottam, hogy milyen feladatokban kell neki a segíteni, egyből tudtam, hogy én szeretnék a segítője lenni, és mivel Edit elégedett volt az első nap nyújtott munkámmal, kérésére maradtam is a világbajnokság teljes ideje alatt ebben a munkakörben, és vele dolgoztam. Neki inkább az esti műszakban kellett a segítség, úgyhogy a világbajnokság minden napján délután dolgoztam. Délelőttönként pedig volt lehetőségem civil ruhában felülni a lelátóra, és onnan nézni a versenyeket. Egy-egy ilyen műszak délután négytől este tízig tartott. Ilyenkor sokkal több volt a munka, mint a délelőttiben, mert több versenyszámot tartottak ekkor, és a döntők is az esti időszakban kerültek megrendezésre

Voltak-e érdekes találkozásaid híres sportolókkal? Mesélj egy-két izgalmas pillanatot, ami az önkéntes munka során történt veled!

Nagyon sok izgalmas pillanatot éltem meg a világbajnokság ideje alatt. Edit mellett még egy szakértő is volt a helyszínen, Iwan Thomas. Neki is én voltam az segítője. Róla annyit kell tudni, hogy egy brit atléta, aki 1997-ben világbajnok, 1998-ban pedig éppen a budapesti EB-n kétszeres Európa-bajnok 400 méteres egyéni- és váltófutásban. Azóta már visszavonult a versenyzéstől, és különböző atlétikai eseményeken szakértőként dolgozik. Iwan nagyon kedves, vicces személyiség, már az első napon nagyon jól kijöttünk, öröm volt mellette is dolgozni. A VB egyik különlegessége az volt, hogy az ügyességi számok előtt kisebb zenekarok játszották a bevonulóhoz, bemutatóhoz a zenéket. Az egyik bandában, név szerint a Palaceban, volt egy hét részből álló dobszett, amit az erre beosztott két önkéntes egyedül nem tudott volna bevinni a pályára, ezért segítségre volt szükségük. Editék éppen pihenőn voltak, úgyhogy szívesen jelentkeztem segíteni a dobbal. Amikor beértünk a dobfelszereléssel a pályára, akkor jutott eszembe, hogy most jön a magasugrás döntője, ezért láthatom az egyik kedvenc sportolómat, az olimpiai- és Európa-bajnok Gianmarco Tamberit. Izgatottan néztem a bevonuló sportolókat és figyelmesen vártam a bemutatás végét, de ami ezután történt arra senki sem számított. Amikor már szedtük volna szét a dobot, Tamberi odasétált a Palace dobosához, elkérte a dobverőket, leült és elkezdett játszani a hangszeren. A többi önkéntes társammal csak álltunk és néztük, hogy mégis mi történik itt! Igazán meglepő és értékes pillanat volt, még mindig hihetetlen számomra, hogy ott voltam, és ezt élőben testközelből láthattam, a családom és a barátaim pedig élőben láthatták ezt a tévén keresztül.

Ajánlanád-e másoknak ezt a jellegű munkát?

Mindenképpen. Annyi felejthetetlen élményben volt részem ez alatt a másfél hét alatt, hogy ha mindent elmondanék, napestig itt ülhetnénk. A barátságok, amik ez idő alatt szövődtek, örökké velem maradnak, csakúgy, mint az összes vidám kis pillanat. Ajánlom az önkéntes munkát mindenkinek, aki nyitott az új élményekre és szeretne egy kiváló közösség tagja lenni.

Végül, de nem utolsó sorban, mesélj pár szót a Bethlen énekkari logójáról, amit te terveztél! Szoktál rajzolni is, vagy honnan jött az ötlet, hogy nevezz a pályázatra?

Igen, szeretek rajzolni. A pályázatról az iskolai plakátokon keresztül értesültem. Megtetszett a lehetőség, és mivel digitálisan is szoktam rajzolni, és egyből voltak ötleteim, úgy gondoltam, hogy tervezek egy logót, hátha sikerrel járok. A vázlataimat elküldtem Emese néninek, aki javasolta iskolánk himnuszának kottáját megjeleníteni a logón. A végleges verzió már így készült el, és került rá az énekkarosok ruhájára, mappáira.

Köszönöm az interjút! Sok sikert az érettségihez!

 

Filmkritika: Most vagy soha

Írta: Dombóvári Nándor

A kötelező olvasmányok nemcsak az olvasásról és egy konkrét könyvről szólnak. A Pál utcai fiúkat, a Légy jó mindhalálig!-ot és az ezekhez hasonló műveket generációk olvassák, beépülnek a kollektív nemzettudatba és egy közös kalandra hívják a diákokat, felnőtteket, szülőket, nagyszülőket.

Szerintem hasonló célja van (és talán kell is, hogy legyen) egy olyan alkotásnak, ami egy nagyszabású, kosztümös kalandfilmben mutat be egy fontos nemzeti eseményt.

Ezen a síkon gondolkodom erről a filmről. És ezen a síkon jól helytáll a film. Már csak azért is, mert nem sok helyen kínos. Ez nagy szó, főleg, hogy egy március 15-ét (szó szerint ezt a napot) bemutató műről beszélünk.

A film, mint azt előre tudni lehetett, kifejezetten látványos; látványos díszlet, épületek stb.

A készítők elvileg kifejezetten törekedtek itt is a történelmi hitelességre, Petőfi szobáját is Orlai Petrics Soma Petőfit ábrázoló festménye alapján készítették. Terveztem, aztán végül mégsem figyeltem, hogy Petőfi bal kezes volt-e (elvileg az volt), de az apróbb részleteken fennakadni amúgy sem lenne érdemes, valljuk be: sokan kevéssé vagyunk jártasak a témában.

Emellett természetesen van fikció a történetben és ez egyáltalán nincsen titkolva: „Ahogyan történt és ahogyan történhetett volna” :ezt a feliratot látjuk a film elején.

Emiatt lesz majdnem véres az amúgy vérmentes forradalom (a szabadságharc még később jön), és ezért redukálódik le a forradalom szinte csak a magyar nyelv használatára. Igaz, ezzel könnyebb azonosulnia a nézőnek, és filmet forgatni is egyszerűbb erről a témáról, mint a közteherviselésről, nemzeti- őrseregről vagy a nemzeti bankról.

Most önálló alkotásként gondolkodom a filmről, és egyre inkább érzem azt, hogy Bollywood vagy Nollywood után Hungywood is készül letarolni a filmipart, olyan sok a lllaaasssííítttááásss, a TOMBOLÓ, de klisés zene.

A karakterek is eléggé egysíkúak, ráadásul a forradalom előzményéről, a körülményekről sem tudunk meg sokat. Persze ebben benne van az is, hogy a cselekmény csak március 14. estéjétől  március 15. estéjéig tart.

Összességében látványos, izgalmas, kötelező olvasmánynak megfelelő film, azonban önálló alkotásként könnyen felfigyelhetünk a fim problémáira. Ha leszedjük a „kötelező olvasmány” szerepet és a nemzeti ünnep témáját, már könnyen kitűnnek a hiányosságok.

Nekem Mohács kell, ha megjelenik az arról szóló film, arról is írhatok, ti pedig elolvashatjátok!

Most pedig menjetek a moziba és utána alkossatok véleményt!