Farkas Ferenc, a Bethlen Gábor Református Gimnázium nyugalmazott tanára 2019. december 23-án elhunyt.

Farkas tanár úr bethlenes öregdiák volt, 1957-ben maturált, majd a szegedi egyetem bölcsészkarán diplomázott magyar-történelem és orosz nyelv szakon 1962-ben. A következő tanévtől alma matere katedráján tanított nyugalomba vonulásáig. Többször volt osztályfőnök, és hosszú éveken keresztül a levelező tagozat vezető tanára. Itt adta át tekintélyt parancsoló könnyedséggel lenyűgöző tudását. Sokoldalú, önmaga is mindig tanuló és kutató alkat, aki szenvedélyes utazó, a tájak, korok, emberek és nemzetek együttélésének titkait és meséit nemzedékekkel megosztó vérbeli pedagógus. Szuggesztív jelenlétére mindig figyelni kellett. A katedrán, a tanáriban, a kiránduló buszokon ülve bármerre a Kárpát-medencében, és azon túl is. Hatalmas otthona volt: a Baltikumtól, Lengyelországon át le az Adriáig. Közép-európai magyarként élt, aki szívén viselte a lengyel-magyar barátságot, számontartotta Prágától Erdélyen át Kárpátaljáig a szórványban élők magányos utolsó öregjeit és viruló baráti társaságait. Koszorúzott, és a megemlékezés természetes gesztusait hagyományteremtő módon gyakorolta. Felmutatta a történelmi helyek és személyiségek értékeit, européerként Görgey toporci kastélyromjától Bem apó oszlopokon nyugvó szarkofágján keresztül a cattarói öbölig. Megismerésre ösztönző, mozgékony szellem volt, elemző és humán intellektusához határozott véleményformálás társult. A közélet vitatott kérdéseiben és tantárgyai pedagógiai műhelyében is bátran foglalt állást. Hitét gyakorló római katolikus volt, ökumenikus nyitottsággal. Tanári szemléletmódját és személyiségének értékeit megőrizzük.

Sit tibi terra levis!

Legyen neki könnyű a föld!