Gyuricza József hódmezővásárhelyi születésű, bethlenes öregdiákunk, háromszoros olimpikon, világbajnok a mai napon lenne 87 éves.
A gimnáziumban kiváló tanáregyéniségek foglalkoztak tehetségének kibontakoztatásával: a katonás, kemény módszereiről híres Banga Sámuel és a szenvedélyes szuggesztív egyéniségű, Balogh Imre.
Gyuricza József 1952-ben érettségizett a Bethlen Gimnáziumban, majd a Budapesti Haladás, majd 1956-tól a Budapesti Honvéd vívójaként sportolt. Tőr- és kardvívásban egyaránt versenyzett, 1955-től 1966-ig mindkét fegyvernemben szerepelt a magyar válogatottban. Az 1955. évi római világbajnokságon férfi tőrvívásban világbajnoki címet szerzett és ezzel ő lett a szakág első magyar világbajnoka. Pályafutása alatt összesen tíz világbajnoki érmet nyert. Az 1957. évi párizsi világbajnokságon tagja volt a Czvikovszky Ferenc, Fülöp Mihály, Gyuricza József, Kamuti Jenő, Tilli Endre összeállítású, aranyérmet nyert magyar tőrcsapatnak. Részt vett az 1956. évi, az 1960. évi és az 1964. évi nyári olimpián, ezeken összesen egy harmadik, egy negyedik és egy ötödik helyezést ért el.
1966-ban történt visszavonulása után a Budapesti Honvéd, a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club), majd 1985-ig az OSC (Orvosegyetemi Sport Club) edzője volt. 1968-ban a Testnevelési Főiskolán tanári, 1970-ben vívó szakedzői, majd 1977-ben vívó mesteredzői oklevelet szerzett.
Katonaolimpikon, 1958-tól 1979-ig katonatiszt. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, majd a Budapesti Honvéd sportinstruktora, az MN 5. Elhelyezési Felügyelőség sporttisztje, anyaggazdálkodási előadója, később főtisztje; 1979-ben alezredesként nyugdíjazták.
Hosszantartó betegség után, 2020. március 11-én hunyt el Budapesten, majd július 20-án helyezték örök nyugalomra.

Emléke legyen áldott!