Tíz végzős diák és három kísérő pedagógus vállalkozott ebben a tanévben, hogy kerékpárral jusson el Aradra a vértanúk emléke előtt tisztelegni október 6-án. Alább az ő beszámolójuk olvasható.
2026. október 5-én Bán Csaba tiszteletes úr a közelgő ünnephez kapcsolódó gondolatokkal és áldáskívánással indított minket útra az Ótemplomból.
Útközben 10-15 kilométerenként megálltunk pihenni, enni-inni. Első megállónk az Erzsébeti úti Papi-féle szélmalomnál volt. Hosszabb pihenőt tartottunk Tótkomlóson, majd Mezőhegyesen ismerkedtünk a Ménesbirtok történetével, jelenével. Battonya határában megtekintettük a Feneketlen tavat, amely az 1961-es gázkitörés során keletkezett. Bár már nincs ellenőrzés a határon, mégis félreálltunk egy kicsit, megnyújtóztattuk tagjainkat, s lélekben ráhangolódtunk a romániai szakaszra. Szállásunk a Csiky Gergely Iskolaközpont Kollégiumában volt.
Bár a reggeli induláskor hűvös idő volt, napközben ragyogott a nap, az alig mozduló levegő inkább hátulról támogatott minket. Egész nap 96 km-t tettünk meg kerékpárral, elfáradtunk, nem kellett senkit sem álomba ringatni.
A második nap Aradé volt.
Délelőtt gyalogosan vettük nyakunkba a várost. Első programpontként a Szabadság-szobornál álltunk meg egy főhajtásra, majd az aradi belvárosi református templomba vártak nyitott kapuval minket, itt Vékony Zsolt József lelkész avatta be piciny csapatunkat az aradi reformátusság múltjába, jelenébe. A templomban található a 14. aradi vértanúként emlegetett Kazinczy Lajos honvéd ezredes emléktáblája, ő a „nagy” Kazinczy fia volt. Egy kis főutcai séta után jutottunk el az impozáns városháza előtti térre, ahol a romániai forradalom aradi áldozatainak névsorát olvashattuk egy bronzba öntött lapon, ezen utolsóként a vásárhelyi Tóth Sándor nevét fedezhettük fel. Ereklyemúzeumban Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke, több helytörténeti könyv, kiadvány szerzője örömmel vállalta, hogy megmutassa nekünk az ott őrzött értékeket. Mintegy másfél órás élménnyel ajándékozott meg minket, részletesen beszélt minden képről, kiállítási tárgyról. A vértanúkhoz köthető emlékeken túl gyönyörűséges Munkácsik, Rippl-Rónaik is találhatók itt, nem beszélve a Feszty Árpád által alkotott Krisztus temetése című 52 négyzetméteres triptichonról. Még a Filharmónia nagytermébe is bevezetett minket, bár itt épp zenekari szólampróba volt. Felkerestük Tóth Sándor kopjafáját, itt Nagy Nimród 12.A-s diák felidézte az 1989-es tragikus eseményhez vezető történelmi hátteret és a gyilkosság körülményeit. Megemlékeztünk Kuncz Aladárról, a róla elnevezett utca elején, majd nagy örömünkre sikerült bejutni az ódon hangulatú neológ zsinagógába és itt kicsit elcsendesedni. Ebéd után áttekerünk a Maros túloldalán található Vesztőhelyre, a délutáni központi megemlékezések első állomására. Útközben még megálltunk az úgynevezett „ágyúgolyós” háznál, amely a falába fúródott ágyúgolyókkal őrzi a 48-49-es események emlékét. A Vesztőhelyen Elek András ótemplomi főgondnok, Láda Kincső, Medve Réka Csenge és Nagy Nimród diákok helyezték el gimnáziumunk koszorúját a mártírok végső sírhelyénél. Innen visszatekertünk a minorita templomhoz, ahol az első sorokban vehettünk részt az ünnepi szentmisén. Ezután fáklyás felvonulással meneteltünk át a Szabadság-szoborhoz, ahol a politikusok már készülődtek az ünnepi beszédük megtartásához. Szép, tartalmas, de fárasztó nap volt ez is.
Az utolsó napon mindenki úgy érezte, korai az ébresztő, de így is feszes volt az időbeosztásunk. Miután bepakoltuk a csomagjainkat a kísérőautóba, búcsút vettünk Aradtól. Mintegy két órányi tekerés után érkeztünk Világosra.
Világoson Pettenkoffer Péter pankotai amatőr helytörténész várt minket. A Bohus-kastély alatti parkban részletesen felelevenítette a 48-49-es eseményeket, természetesen külön hangsúlyt kapott a fegyverletétel. Világoson a várhoz is felmentünk. Mindig nagy élményt jelent az alföldi embereknek a világosi várromokról körültekinteni, mivel a Zarándi-hegység első szirtjére épült várból csodálatos kilátás nyílik a Nagy Alföld végtelen síkjára, főleg ilyen remek, tiszta időben, amiben ezen a napon is részünk volt.
Egy rövidebb útszakasz volt még előttünk, Pankotán, Csiky Gergely (és Péter bácsi) szülőhelyén várt minket a kiadós ebéd.
Innen az iskola buszai szállítottak haza minket.
Szép és maradandó élmény volt ez a három nap a vállalkozó kedvű végzős diákok számára.
A kirándulás a Rákóczi Szövetség, az Ótemplomi Református Egyházközség és a Drótszamár kerékpárüzlet támogatásával jött létre
Írta: Nyáry József
