Tantermen és tanterven kívül

Írta: Medve Réka Csenge

Iskolánk nyolc tanulója mutatkozott be az Art. Pagony Művészettörténeti Önképzőkör évadzáró rendezvényén a Németh László Városi Könyvtárban. A rendezvény megnyitóját 2024. december 11-én rendezték meg, a kiállítás pedig 2025. január 16-ig lesz megtekinthető a városi könyvtár olvasótermében.

A megnyitón a diákok Dr. Cserjés Katalin irodalomtörténésszel beszélgettek műveikről, azok elkészítési technikájáról és az alkotás folyamatairól. A nyolc tanuló munkáin kívül Dobóvári-Csorba Linda, iskolánk rajztanárának tűzzománc ékszerei és képei is kiállításra kerültek. A kiállításon rész vett diákok fele tagja az iskolánkban tartott tehetséggondozásnak, ami azt jelenti, hogy a Péczely Attila Alapfokú Művészetoktatási Intézmény grafika tagozatának tanulói.

 

 

Egy év Brazíliában

Írta: Kiss Zsófia

Tésik Zsófia, aki most a 11.A osztályban tanul, 2023. július 19. és 2024. június 16. között egy Rotary diákcsere programban vett részt, amely során egy teljes tanévet töltött Brazíliában.

-Mi volt az első benyomásod? Ez hogy változott az ott töltött időd során?

Eleinte azt gondoltam, hogy nagyon veszélyes, mert az első család, akinél tartózkodtam nem engedett sehova egyedül. Még a kettő utcára lévő cukrászdába sem. Így nyilván azt gondoltam, hogy eléggé rossz környéken élhetek. Ugyanis Sao Paulo állam hiába a leggazdagabb állam, attól még veszélyes a sok ember miatt. De, mint kiderült a későbbi családjaimtól, annyira azért nem éltem vészes területen. A második családomnál már mehettem ahová csak akartam nagyjából, mert akkor már ismertem annyira a nyelvet, a környéket és így egyszerűbb volt nekem is tájékozódni.

-Hány családod volt?

Négy. Három lett volna eredetileg, de a harmadik családommal nem jöttem ki jól és lecseréltem őket.

-Miért cserélted le őket? Hogy működik ennek a folyamata?

Éppen a harmadik túráról értem haza. Nagyon beteg voltam – tüdőgyulladással érkeztem meg – és ők annyit nem kérdeztek, hogy egyáltalán jól vagyok-e… Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Felkerestem az első családomat, és elpanaszoltam nekik a dolgokat. Ők azonnal értesítették a vezetőséget, akik aztán felhívtak engem, hogy még aznap 5-kor költözhetek is. Szóval összepakoltam, elköszöntem és soha többé nem beszéltem velük.

-Mi volt a top 3 kedvenc programod?

A három nagy túra, Pantanal, North East(észak-kelet), Amazonas. Pantanal egy mocsaras rész – tulajdonképpen a világ legnagyobb mocsaras területe – itt eléggé természetközeli élményekben részesültem. Ez volt a három közül a legkevésbé kedvencem. A North East egy hónapig tartó vizes kaland volt. Rengeteg tengerpartnál, vízesésnél voltam, Brazíliának bejártam mondhatni az összes partját. Emellett meglátogattam például Rio De Janeirót és Salvadort, lényegében az olyan városokat, amik a tengerpartjukról híresek. Véleményem szerint Riónak nagyon szép tengerpartjai vannak, tényleg, voltam a Copacabanánál, az Ipanemánál, de annyira azért nem csodálatos. Nagy a nyomor, és nem a legbiztonságosabb környék. Ott akár le is lőhetnek az utcán. Viszont Salvador nagy kedvencem lett. Ez volt Brazília első fővárosa. Magának a városnak varázsát megadja a modern és régi stílusok keveredése, kettőssége. Ha az utcákon sétálsz, fellelheted még azokat az épületeket, amik még főváros korában is megvoltak. Pl a parlament, (az állami) zászló. Emellett itt található meg Brazília legnagyobb piaca. Ott tényleg, bármit is keresel, megtalálod. Itt kaptunk három órát körülnézni egyedül (sokkal nagyobb a közbiztonság). Ezen kívül Salvadorban hat óra szabadidőt kaptunk. Itt az egyik ott élő túratársam házát látogattuk meg. Az Amazonas-túra során egy hajón éltünk, függőágyakon aludtunk, törzseket látogattunk meg. A túra tíznapos volt, ebből öt napot töltöttünk Manausban, öt napot pedig egy bárkaszerű hajón. A törzsek látogatásakor voltak tradicionális zenésbemutatók, vadászatok (fúvócsővel), amely során különféle túlélési trükköket tanultunk (tűzrakás, száraz alvóhely készítése, indákból víz szerzése, víz szűrése, étel szerzése, mocsáron való átkelés.) Itt kóstoltam hangyát, hernyót és brazil diót. A vezetőnk azt mondta a látogatáskor, hogy ne nagyon kóboroljunk el, ugyanis a mai napig élnek kannibál törzsek az őserdőben. Szóval megmutatták, hogyha elvesznénk, akkor hogyan jelezzünk egymásnak. Van egy bizonyos fa, amit, ha elég erősen megütsz például egy bottal, akkor annak hangja kilométerekre elhallatszik, és be tudják mérni kb., hogy merre vagy… Itt láttam és simogattam is rózsaszín delfineket. Brazíliában van egy legenda, a boto-cor-de-rosa, amivel a gyerekeket ijesztgetik. A lényege, hogy ez a rózsaszín delfin teliholdkor átalakul egy nagyon helyes férfivá, aki kimegy a tengerpartra, és elcsábítja a nőket. Ha vége az estének, visszaalakul, majd visszamegy a vízbe.

-Brazíliában, ha egy átlagos városban végigsétáltál az utcán, miket láttál?

Minden ház ugyanúgy néz ki. Ez számomra nagyon nagy fájdalom volt, mert amikor végigsétálsz például európai városokban, nagyon színesek és különbözőek a házak, … hát Brazíliában nem. Minden földszínű (barna, bézs, sárga stb), hisz ők nem arra mennek, hogy szép legyen a kinézetük. A hő és a kedvezőtlen időjárás nagy úr, fontos, hogy gyorsan készek és strapabírók legyenek az épületek. A gazdag negyedekben lévő hatalmas házkomplexek is ugyanolyanok. Modernek, fehérek, hatalmas ajtókkal, akkora kristálycsillárokkal, ha rád esik, meghalsz…

-Mesélj kérlek a kultúrájukról! Mi volt a top 5 kultúrsokk?

Az első ilyen amit meg szeretnék említeni az a vécéhasználat. Az ottaniak nem a vécébe, hanem a mellette lévő kukába dobják a használt papírt. Nagyon büdös volt a mellékhelységben, hiába cserélték a takarítók 1-2 óránként a zsákokat. Ez egyébként azért van, mert náluk nagyon vékonyak a csövek, így könnyen eldugulhatnak. A második, hogy a társasági összejövetelek nagyon mások, mint Magyar-országon. Náluk a „kis” családi vagy baráti össze-jövetel minimum 20 embert foglal magába. Ha viszont „nagy” összejövetelekről beszélünk, akkor akár 60 feletti is lehet a létszám. Ez lényegben egy nagy barbeque parti. A harmadiknak mondanám a pizzákat. Nekem nagyon nagy kedvencem az olasz pizza, ezért eléggé fájdalmas volt látni, mit csinálnak a pizzával. Nagyon vastag feltétet raknak rá, ezért ők ezeket szeletekként árulják. (4,8,16,stb) Raknak rá egész tojásokat, szaggatott csirkét. Sokszor úgy rendelik, hogy 2 darab 8 szeleteset rendelnek körülbelül nyolc főre. Most ennyi sokk jutott eszembe… annyiban azért nem különbözik a kultúránk, hogy lesokkoljon. Az ottani emberek naplemente után végzik a hobbijaikat, mert a perzselő nap eléggé zavaró tényező tud lenni. Pl este mennek el sportolni. Nincsenek „bejárós” diákok, mindenki abban az iskolában tanul, amely a városában van. Ez ugyebár a városok közötti hatalmas távolságok miatt van (akár 12 óra). Ők nem használnak kerékpárokat, ugyanis biciklizni csak a szegények szoktak, hisz a forróságban, emelkedőn nem a legjobb tekerni. Nagyon sok a katolikus, és egyszer el is mentem az első családommal templomba. Hát, annyira nem érintett meg, mert én református vagyok. Ami viszont más a kultúrájukban, az a karnevál. Ez ugyanaz, mint nálunk a farsang, de teljesen máshogy ünneplik. Mindenki beöltözik, kimegy az utcára, táncol, felettébb boldogok az emberek, fölvonulások vannak. Az emberek gondolkodásmódja sokban eltér a miénktől. Ők azért dolgoznak, mert ebből élnek meg, és mert muszáj. Amint befejezték a munkát, ők összeülnek baráti társasággal, beszélgetnek, táncolnak, zenét hallgatnak, örülnek egymásnak. Magyarországon meg azt érzem, hogy az emberek azért élnek, hogy dolgozzanak. Minél több pénzük van, annál jobb.

-Mi volt a kedvenc valamint a legfurcsább étel, amit megkóstoltál?

A kedvencem a sült fagyi, amit északkeleten kóstoltam. Alligátor, hangya (2-3cm nagy hangyák, amiknek égett popcorn íze van), hernyó, brigadeiros (édesség).

-Milyenek a társadalmon belüli különbségek?

Borzalmasok. Nagyon erősen megmutatkoznak például az oktatási rendszerükben. Én a város második leggazdagabb iskolájába jártam, egy privát iskolába, mert a brazil iskolák arról híresek, hogy a publikus/ nyílt intézményekben rettenetes a közoktatás. Szóval, aki komolyabban tanulni szeretne, az privát iskolába megy. Ez javarészt abból fakad, hogy az ország nem járul hozzá pénzzel a jobb minőségű oktatáshoz. A tanárok nem kapnak elég fizetést, rosszak a körülmények az iskolákban…A privát iskolák ételt biztosítanak (pénzért), rengeteg foglalkozást (rajz, sport, stb), ami a nyílt iskolákra nem jelle(akikkel jóba lettem), így elsőkézből tudom, hogy ők is azért végzik ezt a munkát, mert valahogy el kell tartaniuk a családjukat. A rétegek között túl nagy a szakadék. Egy szegényebb ember sosem kúszhat feljebb a társadalomban, sosem fog jobb életszínvonalat kialakítani magának, ugyanis, mint említettem, a minőségi oktatásért is fizetni kell. Ezért is van, hogy nagyon sokan el akarják hagyni az országot.

-Hogy nézett ki egy átlagos sulis heted? Mi más az iskoláikban?

Az iskola náluk reggel hétkor kezdődik. Brazíliában a sulis órák máshogyan vannak kialakítva. Ott egy óra az 2×45 perc, szünet nélkül, egy ebédszünettel. Délelőtt van négy órájuk, és délután meg három órájuk. Náluk van szociológia, filozófia, van külön íráskészségi órájuk, van egy beszélgetős órájuk, ahol el tudják panaszolni a tanároknak a problémáikat. Nincs az osztályoknak osztályfőnöke. Egy osztály van egy évfolyamban, és csak három évük van a gimiben. Én az első félévemet a második év második félévében töltöttem ott, utána pedig a harmadik év első felét, tehát én nem érettségiztem velük. De legalább betekintést nyerhettem egy kicsit a különbségekbe. Harmadik évben már szinte csak az érettségire (NM) készülnek. Minden olyan dolgot, ami „zavaró tényező” lehet tanulás szempontjából, azt kizárják. Ezért harmadikban már nem volt annyi délutáni foglalkozás, mint másodikban. Nekem nem kellett bejárnom a délutáni órákra, mert azt mondták, hogy felesleges. Szóval ezek helyett inkább sportoltam. Eljártam teniszezni, úszni, spinningelni, beach teniszezni.

-Mondj 3-3 okot, amiért szereted, és amiért nem szereted Brazíliát!

Szeretem: az ott élő embereket, az életfelfogásuk, a befogadó természetük miatt, az ételeket, a gyönyörű tengerpartokat. Nem szeretem: hogy bár nagyon finomak az ételek, sokszor repetitív a menü. Kevés a változatosság. A szőke hajam miatt nagyon sokan szemérmetlenül megbámultak, és lerítt rólam, hogy külföldi vagyok. Az oktatási rendszert. Köszönjük kedves Zsófi a részletes, kielégítő válaszokat! Kívánjuk, hogy a jövendőbeli terveid Brazíliával kapcsolatban sikeresek legyenek!

 

 

Prezilimpia Junior verseny

Írta: Kohán Leonárd

A Prezilimpia Junior egy olyan prezentációs és előadói verseny, ahol a versenyzők a jobbnál jobb előadásaikkal próbálják meg egymást legyőzni. Az idei téma a mesterséges intelligencia és a tanulás volt. Iskolánkba Jóriné Csölle Henriett tanárnő hozta el ezt versenyt, aki azóta évről évre fejleszti diákjait a versenyen való minél jobb szereplés céljából.

Idén iskolánk csak a 9-10. osztályos tanulók korcsoportjában indult. Az első fordulót iskolánkban rendezték. A zsűri tagjai között volt a verseny egyik szervezője is. Az első fordulón 3 fő indult, akik közül én jöttem ki győztesként, ami azt jelentette, hogy bejutottam a második fordulóba.

A második fordulót december 5-én rendezték az SZTE József Attila Tanulmányi és Információs Központjában. A 9-10. és a 11-12. korosztály külön mérkőzött meg, de az eredményhirdetés csak azután volt, miután minden versenyző előadta a prezentációját. Ez én előadásom címe „A mesterséges intelligencia az oktatásban: Áldás vagy átok?” volt, amiben az volt a fő téma, hogy az oktatást és a tanárok szerepét hogyan tudná megreformálni a mesterséges intelligencia. Miután a verseny véget ért, a zsűri elment dönteni.

(Részletek a prezentációmból)

 

Ezután következett az eredményhirdetés. Kihirdették a nézők között tartott „Nap versenyzője” szavazás győztesét, majd mind a kettő korcsoport három díjazottját. Én a saját korcsoportomban a második helyezést értem el. Miután véget ért a verseny, kaptunk egy körbevezetést is az épületben, ami azért volt nagyon érdekes, mert olyan helyekre is bevittek minket, mint például a többszáz éves könyvek tárolására szolgáló helység. Miután véget ért a körbevezetés, számunkra véget ért a verseny.

Nagyon ajánlom a Prezilimpián való részvételt, mert én is sok újat tanultam a versenyre való felkészülés során, illetve a többi versenyzőtől is sokat lehetett tanulni.

Végül pedig köszönöm a felkészítést Jóriné Csölle Henriett tanárnőnek.