Idézetek a gimnázium folyosóin

földszinti aula, lent:

Áldás legyen e háznak minden kövén s szögén,
Áldás azon, aki átlép a küszöbén,
Áldás szálljon ezen helyről a határra,
Messze vidékre és az egész hazára!

földszinti aula, fent:

„A tanulmányok gyökerei keserűek,
gyümölcsei mégis édesek.” (Apáczai Csere János)

„Dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.” (József Attila)

„Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem,
Bár zord a harc, de megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.” (Ady Endre)

földszinti folyosó:

„Nekünk nemzetünknek java
és megmaradása
mindenekfelett legkedvesb.” (Bethlen Gábor)

„Minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely ha megvész,
Róma ledől s rabigába görbed.” (Berzsenyi Dániel)

„Sokan azt gondolják:
MAGYARORSZÁG – VOLT;
én azt szeretném hinni: LESZ!” (Széchenyi István)

„Szolgái és nem urai
vagyunk a nemzetnek.” (Kossuth Lajos)
„Kockáztathatunk mindent a hazáért,
de a hazát kockáztatnunk nem szabad:” (Deák Ferenc)

„A kor folyam,
mely visz, vagy elmerít,
úszója, nem vezére az egyén.” (Madách Imre)

„Aequam memento rebus in arduis
Servare mentem.” (Horatius)

„Ha férfi vagy, légy férfi,
erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember,
Sem sors könnyen nem árt.” (Petőfi Sándor)

„Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek.
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és vihatvertek.” (Ady Endre)

„Üdvözlet s hála hát
a törvény- és a fényhozóknak,
kik – hol máglyán, hol gúnykacajon át,
s elbukva – előretörnek.” (Illyés Gyula)

„Az újrakezdés vakmerő reménye
Legyőzte itt az ostromló halált,
S daccal vágott a mindig-új jövőnek –
Fejedelem, a fundamentum állt!…” (Áprily Lajos)

„Mert vétkesek közt cinkos, aki néma.” (Babits Mihály)

„Mi dolgunk a világon? Küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.” (Vörösmarty Mihály)

„Ha valamit akartok,
hogy mások cselekedjenek
veletek, ti is azonképpen
cselekedjetek másokkal.” (Máté evangéliuma)

első emelet, tanári előtti aula:

„Qui studet optatam cursu contingere metam
Multa tulis fecitque puer, sudavit et alsit.” (Horatius)

„…minden kifejlődés, előmenetel,
erő, érték és szerencsének
legmélyebb sarkalatja
a KIMŰVELT EMBERFŐ.” (Széchenyi István)

első emeleti folyosó:

„A természet igaz.
Az igazság szeretetét
belénk is a természet oltotta.”
„Sok van, mi csodálatos,
De az embernél nincs semmi csodálatosabb.” (Szophoklész)

„Minden emberi megismerés
szemlélettel kezdődik,
ebből fogalomalkotásba megy át,
és eszmékben végződik.” (Kant)

„Százados nagy iskolája
Ősfát hoz új virágzásba,
S nevel művelt, hű magyart.” (Keresztury Dezső)

„Boldog az az ember,
aki megtalálta a bölcsességet,
és az az ember, aki értelmet kap.” (Példabeszédek: 3,13)

„S ha bár fölül a gálya,
S alul a víznek árja,
Azért a víz az úr.” (Petőfi Sándor)

„Timor Dei est initium sapientiae.” (Zsoltárok könyve 111,10.)

„Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
Jó szóval oktasd, játszani is engedd
Szép. komoly fiadat!” (József Attila)

„Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.” (Ady Endre)

„Hirdessük: itt nem boldogul más,
Csak aki alkot, aki munkás.” (Juhász Gyula)

„Az embereket nemcsak munkájukban kell
egy dolgozó családdá tennünk,
hanem műveltségükben is.” (Németh László)

„Kultúrát nem lehet örökölni.
Az elődök kultúrája
egykettőre elpárolog,
ha minden nemzedék újra meg újra
meg nem szerzi önmagának.” (Kodály Zoltán)

„Én mondom; Még nem nagy az ember,
De képzeli, hát szertelen.
Kísérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem.” (József Attila)