Esemény naptár

h k s c p s v
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
 
 

Mai névnap

2017, október 17 - 15:29, Hedvig

Bejelentkezés

Simon Ferenc

A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium

könyvtárának múltja és muzeális értékei



 

„Bethlen Gábor udvarában

fényes volt a lant, a kard,

pallosával, szép szavával

óvni, nevelni akart.

Százados nagy iskolája

ősfát hoz új virágzásra,

s nevel művelt, hű magyart.”

(Keresztury Dezső: A Múzsák nyájas szigetén;

Steiner Béla zenéjével gimnáziumunk himnusza)


 

,,Bennem az Úr temploma

Általad készüljön,

Vesszen a bűnnek nyoma,

Lelked újjászüljön.

Méltóztass személyedre

E gyarló világon”

(Szőnyi Benjámin - 304. ének)

 

 

A hódmezővásárhelyi református gimnáziumban 1723 óta folyamatos a tanítás. A XVI-XVII. századi előzmények után ez a felekezet szervezte meg a Templom mellé az Iskolát. A református iskolaügy művelődéstörténeti szerepére csak utalni kell: hitet és tudást közvetített, magyar volt és európai. Európát azonnal a falai közé hozta a peregrinus, aki hazatért hóna alatt a könyvvel, és ugyanazzal a jogos büszkeséggel hirdette, mint egykor Janus Pannonius, hogy már nemcsak Itália földjén teremnek a könyvek, hanem a Hód-tó partján is ismerik Európa legfrissebb szellemi áramlatait:

,,Nem láthatta ez iskola annak előtte Minervát,

Tóth Pál csalta ide bő adományaival.

Most hogy a helvétek s hollandusok is hazaadták

Pannón földjére épen egészségben:

Egykori jóakaratja jelét nyomban kimutatta

Tárgya s csinja szerint itt e komoly könyvvel.”[1]

 

A könyvtár hetvenezer kötetével és muzeális anyagával a gimnáziumok között országos jelentőségű gyűjtemény. A kurrens anyagot tartalmazó harmincezer kötet galériás rendszerben az olvasóteremben közvetlenül hozzáférhető, míg a muzeális állomány (az 1945 előtti dokumentumok) egy másik helyiségben várja olvasóit: a kutató tanárokat és diákokat.

A XVIII. század jelesei közül kiemelkedik Szőnyi Benjámin vásárhelyi református lelkész alakja, aki énekszerző, a pietizmus és a fiziko-teológiai irányzat költője.[2] A gimnázium szellemiségét meghatározza, hogy 1945. szeptemberétől 1948. decemberéig óraadó tanára volt Németh László. Itt végzi pedagógiai kísérleteit és fogalmazza meg a tanüggyel kapcsolatos elképzeléseit; 1957-ben pedig Kossuth-díjának összegét ajánlja fel a könyvtár fejlesztésére:,,...azt gondoltam, hogy Kossuth-díjam egész összegét annak a városnak juttatom vissza, amely üldöztetésem idején szeretetteljes oltalmat nyújtott nekem, s amelyben az egyik jutalmazott művet nemcsak írtam, de merítettem is...”[3]

A Debreceni Kollégium partikulájaként létrejött iskola a XVIII. század óta organikusan fejlődhetett, így elsősorban a protestantizmus szellemi áramlatainak, iskolakultúrájának hatása tükröződik a gyűjteményen. A történelem pusztításai szerencsésen elkerülték, az államosítás sem bontotta meg: a teológia szak több ezres állománya is sértetlen maradt. 1867 után, de különösen a századfordulón, anyagilag is segítették a középiskolai könyvtárakat, hiszen akkor a tanári munka részének tartották a tudományos kutatást. Bizonyítják ezt az értesítőkben megjelent publikációk, a vásárhelyiben például Imre Sándor, Imre Lajos és mások dolgozatai. 1948 után kétszeres funkcióváltásra kényszerültek az iskolai könyvtárak: sok helyütt a könyvek is elpusztultak, de az anyagi támogatás és a ,,tudós tanárok” igenlése szinte mindenütt elmaradt. Vásárhelyen ez utóbbi szerencsére nem következett be, hiszen a könyvtárat használták, segítségével jelentős tudományos munkák születtek. (Grezsa Ferenc, Blazovich László, Imre Mihály, Varsányi Péter István, illetve helytörténeti eredmények.)

A XVIII. század első felében megszilárdul a protestáns iskolakultúra, így 1723-tól illetve 1727-től folyamatos a skóla és a könyvtár működése. Ekkor szerkeszti meg a törvényeket – debreceni mintára – Erdélyi P. Sámuel rektor. Ő az első adományozó is. 1727-es possessori bejegyzései szerint négy könyvet ajándékoz az iskolának, amit coetusnak minősít: ,,Coetui Hod Mező Vásárhelyino dono dedit...” A könyvek bölcseleti, logikai művek, a pfalzi-hesseni protestáns, késő reneszánsz áramlathoz kapcsolódnak. (F. Crellius – Heidelberg, 1595; J. Magir – Frankfurt, 1612; Alsted – Herborn, 1614; Bartholinus – Koppenhága, 1625) Erdélyi magas színvonalon tanít; rektorkodása után a franekeri egyetemre iratkozott be. Aránylag lassú, de folyamatos lehetett a gyarapodás, mert 1758-ban Turi Dániel rektor elkészíti a gyűjtemény első inventáriumát: „összeszedi az itt talált 12 könyvet, s hozzá jegyzi a vett vagy ajándékba kapott 27-et.” Ettől kezdődően 1799-ig a rektorok folyamatosan jegyzik a könyveket, számuk a század végére eléri a háromszázat. Ennek alapján jól rekonstruálható a XVIII. század második felének könyvtára. Ez azt mutatja, hogy a peregrináció és a rektori rendszer segítségével a távoli mezőváros is szinkronban lehetett Nyugat–Európa szellemi áramlataival, amit asszimilálhatott a kálvinista-mezővárosi magyar hagyományokhoz. Így jelennek meg Vásárhelyen is a pietizmus, a teológiai racionalizmus, a természettudományos műveltség, a francia, svájci, német felvilágosodás gondolatai és művei, hiszen Maróthi György és társai a tudás legfőbb forrásának a könyvet tartották. A klasszikus szerzők közül is elsősorban az által javasoltakat találjuk: C. Nepos, Cicero, Vergilius, C. Rufus, C. S. Plinius, Phaedrus műveit debreceni, nagyszombati és külföldi kiadásokban. Poétikai, retorikai művek közül: J. G. Vossius, J. Heineccius, Freyer, Hübner János, Losontzi H. István illetve Nieuport, Eutropius könyveit; Tomka-Szászky János földrajzi-művelődéstörténeti munkáját.[4]

A könyvek beszerzésének forrásai: ,,az egyház közös adományából vásároltatott" – olvasható az inventáriumban, továbbá a rektorok, diákok, alapítványok, végrendelkezők juttatásaiból gazdagodott a könyvtár. 1730 és 1790 között 345 végrendelkező közül 190 hagyott valamit az egyházra, 37 pedig konkrétan az iskolát támogatta. Kis János például 1785-ben négy friss juhot hagyott könyvvásárlás céljaira a „Vásárhelyi Reformáta Fiú és Leányi Oskolákban Tanuló árva és tehetetlen szüléjü gyermekeknek és leányoknak.”[5]

1839-ben jelentősen gyarapodott a gyűjtemény: az 1833-ban alakult Olvasó Társaság 694 kötetet adományoz az iskolának, ,,hogy azok minden Városunkbeli akármelly felekezetü Oskolák Tanítói és Tanulói előtt haszonvétel végett nyitva álljanak...” Ebben elsősorban folyóiratokat és szépirodalmat találunk: Széchenyi – Jelenkor, Kossuth – Pesti Hírlap, Honművész, Regélő, Honderű, Élet és Literatúra, Muzárión, Szépliteraturai Ajándék. Továbbá Katona, Berzsenyi, Csokonai, Kölcsey, Kazinczy, Vörösmarty, Fáy, Kármán, Kisfaludy Károly és Sándor műveit. 1847-ben Nagy Ferenc vármegyei főügyész végrendeletének értelmében örökösei 375 kötetet adnak át a gimnáziumnak; gyűjteménye kiemelkedő műveltségét tükrözi: a kortárs magyar szépirodalom, történetírás, publicisztika, gazdászat, regény, dráma; latin, angol, francia, német nyelvű munkák bizonyítják ezt.

1853-ban a tíz „tanszakfelosztás” szerint készült kimutatás 1326 kötetet talál. 1860-tól megszaporodnak az adományok: tizenöt év alatt megduplázódik a gyűjtemény; 1862/63-tól kezdi kapni a könyvtár Ballagi Mór jóvoltából az MTA kiadványait és folyóiratait. 1895/96-ban már 9784 kötet és 3293 füzet várja a költözést a készülő új épületbe.[6] A századfordulótól 1925-ig kapott évi 800 korona állami támogatás révén pedig közel 20 000 kötetesre fejlődik az állomány, de az ezt követő időszakban egyre kevesebb jut könyvre. 1938-ban ismét jelentős a gyarapodás: Dr. Baranyi Elek orvos 2255 kötetes, páratlanul értékes, 13 nyelvű, antikvákkal, hungarikákkal és ritkaságokkal teli magánkönyvtárát adományozza különgyűjteményként a gimnáziumnak a gyűjtő húga.[7]

A könyvtár kincseiből most csak a felsorolás szintjén a protestantizmus és a reneszánsz különböző áramlataihoz tartozó művek korabeli kiadásait említjük: Oecolampadius, Calvin, Th. Beza, Ph. Melanchton, Bullinger, C. Pellican, W. Musculus, W. Franze, U. Zwingli, W. Perkins, J. Coccejus, Erasmus, Agrippa de Nettesheim, Raymundus Lullus, Levinius Lemnius egy-egy műve. Könyvtárunk két legrégibb magyar nyelvű nyomtatványa Bornemisza Péter prédikáció-gyűjteményének második kötete (Sempte, 1574) és Félegyházi Tamás: A kereztieni igaz hitnek reszeiröl valo tanitás kerdesekkel es feleletekkel (Debrecen, 1588). A Baranyi-könyvtár különgyűjteményében található legrégibb könyvünk: Temesvári Pelbárt: Sermones... (Lyon, 1514). Baranyi Elek elsősorban a magyar vonatkozású külföldi irodalmat gyűjtötte: 1886-ban vásárolta meg Zimmerlin abbé könyvtárának árverésekor Strassburgban a tizenegy nyelvű Calepinus-szótárat (Basel, 1598). Bonfini: Rerum ungaricarum decades című művének három kiadása is megvolt könyvtárában, így megvan nálunk is; köztük az 1568-as bázeli első kiadás. Továbbá Ritius Magyarországról is szóló műve (Basel, 1517), amely a híres Frobenius nyomda terméke, illusztrátora ifj. Holbein. Zsámboki János: Emblemata... (Leyden, 1584) című fametszetes kiadványa a Plantin nyomdából. Egy aldinaPaolo Manuzio által összegyűjtött kétkötetes levelezés-mintakönyv (Velence, 1549). Gazdag anyag van még a XVI-XVII. századi magyar-török háborúkról: P. Bizarus, U. Foglietta, A. Busbequius, L. Soranzo.[8] Megtalálható még Komáromi Csipkés György, Szatmárnémeti Mihály, Csuzi Cseh Jakab, Otrokocsi Fóris Ferenc, Miskolci Csulyak Gáspár, Szatmári Ötvös István, Laskai Csókás Péter, Debreceni Ember Pál, Szenci Molnár Albert, Medgyesi Pál, Geleji Katona István, Buzinkai Mihály, Pósaházi János egy-két műve a XVII. századból. A jeles possessorok: Szenci Molnár Albert, Szőnyi Benjámin, Dugonics András, Jankovich Miklós, Halévy, a Telekiek, Nádasdyak.[9]

Ezek közül most csak Szenci Molnár Albertet emelem ki: gimnáziumunk őrzi a zsoltárfordító saját Bibliáját. 1544-es Biblia Tigurinája gazdagon glosszázott; életrajzi adatok, érzelmi reflexiók, korrekciók találhatók benne; az egyetlen magyar nyelvű bejegyzés: „Bizontalan helyeken budosunc.” A könyv a gimnázium egyik igen nagy becsben tartott, ritka és értékes kötete, ami olyan személyek tulajdonában volt, mint: 1. Szenci Molnár Albert (1574-1634) a magyar irodalom egyik legjelentősebb személyisége. Prédikátor, zsoltárfordító; nyelvtant írt, szótárt szerkesztett, lefordította Kálvin Institutioját. Bejárta Európát, „közben népét szolgálta, s a hiányzó haza helyébe megteremtette a szellemi haza arcát”.[10] 2. Intzédy József (1668-1750) II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem országbírója, jogi művek szerzője, ítélőmester. 3. Benkő József(1740-1814) közép-ajtai polihisztor, evangélikus lelkész, botanikus és történetíró, a Transsylvania írója. 4. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842) könyvgyűjtő és könyvügynök. Alakja hamisításai révén vált hírhedtté. Legismertebb hamisítványa az I. András korabeli imádságok. 5. Török Károly(1843-1875) etnográfus. Hódmezővásárhelyen végezte el a gimnáziumot, majd Pesten a jogot. Népdalokat, népi szokásokat gyűjtött, új közmondásokat, szófordulatokat jegyzett le. A könyvön a tulajdonosok között Erasmus neve is szerepel. Ez az Erasmus azonban Erasmus Eulius, nem pedig Rotterdami Erasmus – mindez a címoldalról, Szenci saját kezű bejegyzéséből derül ki. „A térben és időben nagy utat bejárt könyv önmagában is jelentős művelődéstörténeti érték, hiszen a reformáció első lendületében létrejött latin fordítások közé tartozik.”[11] A könyv első kiadása 1543-ban jelent meg, jelen kötet tehát a második kiadás.

„Incertis uagamur sedibus”: „Bizontalan helyeken budosunk.” Az egyetlen magyar nyelvű glossza, amelyet a Korinthosziakhoz írt első levélen találhatunk meg; „ebben a három szóban Szenci oly gyakran visszatérő motívumát vetíti margójára, peregrinációjára gyakorta panaszkodik, kényszerű budosására keserűen emlékezik sok munkájának előszavá­ban, ajánlásában. (Discursus de summo bono, Kálvin: Institutio, stb.) A gyakorta előtörő fájdalmas mondanivaló itt egy margójegyzet futamává szelídül.”[12] A bujdosás motívuma a magyar történelem és irodalom metaforájának is olvasható, ha belegondolunk abba a művelődéstörténeti sorba, amely Janus Pannonius menekülésétől Balassi és Zrínyi gyötrődésén át Kölcsey bűntudatos Himnuszáig, majd Ady Endre megkésettség és szétszóródás-élményéig tart.


[1]1777-től Tóth Pál volt a rektor, ő vette nyilvántartásba az ekkor kiadott Ratio Educationist, illetve az általa előírt könyveket, tankönyveket, majd hollandiai peregrinációjából hazatérve több könyvvel gazdagította a bibliotékát, amit Etsedi Miklós – az akkori rektor – F. Sanctius: Minerva című poétikai munkájába bejegyzett latin epigrammával köszönt meg 1781-ben. – Imre Mihály fordítása

[2]Részletesebben: Szőnyi Benjámin és kora. Tanulmányok Szőnyi Benjáminról. Szerk. Imre Mihály, a Bethlen Gábor Református Gimnázium kiadása, Hódmezővásárhely, 1997. 177.

[3]Földesi Ferenc–Imre Mihály–Varsányi Péter István: A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium Bp. 1990.

[4]Imre Mihály: A város művelődéstörténete. In: Hódmezővásárhely története 1848-ig. Szerk. Nagy István. Hódmezővásárhely. 1984. 577-700.

[5]Tárkány Szücs Ernő: Vásárhelyi testamentumok. Bp. 1961.

[6]Imre Sándor–Imre Lajos: Főgymnasiumi könyvtár. In: A hód-mező-vásárhelyi ál­lamilag segélyezett ev. ref. főgymnasium története. Szerk. Futó Mihály. Hódmezővásárhely. 1897.

[7]Dömötör János: Baranyi Elek és öröksége. Vásárhelyi Szó, 1956. 6-7. sz. 52-54.

[8]Részletesebben: A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium XVI. századi könyveinek katalógusa. Összeállította Zvara Edina és Simon Ferenc, Scriptum Rt., Szeged, 1998. 103.

[9]Baricz Zsolt: Bibliotékánk évszázadai. Csongrád megyei könyvtáros, 1990/1-2. sz. 12-17.

[10]Féja Géza: Arcképek régi irodalmunkból. Bp., 1986. 157.

[11]Imre Mihály: „Albert Molnar, donatione dni Erasmi Eulii, Heidelberg Anno. mense 7bri” (Szenci Molnár Albert Bibliája) = A hódmezõvásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium évkönyve, 1974. 26.

[12]Imre Mihály: Molnár Albert Biblia Tigurinája. In: Szenci Molnár Albert és a magyar késő-reneszánsz. Szerk. Keserü Bálint. Szeged. 1978. 301-315.

Képgaléria

 

Pályázatok

 Bethlen Gábor Református Gimnázium

Akkreditált Kiváló Tehetségpont
azonosító száma:

TP 150 003 834